|
Szezon utáni
Visszatekintés
írta: Hesp József
Az évszázad utolsó szezonja rendkívüli volt, mert a versenyzés Alagra költözése két részre osztotta az évadot, 21 versenynapot a Kincsem Parkban, 15-öt pedig Alagon futottak. Versenyzésünk történetében már volt osztott versenyév, mégpedig 1944-ben, amikor nyáron Megyerre, majd ősszel Alagra költözött a futtatás. Óriási különbség a két eset között az, hogy akkor a háborús pusztítás, ezúttal új pálya építése, a megújulás reménye okozta a vándorlást. Megállapíthatjuk, az augusztus l3-i költözés nem törte ketté a szezont, az alagi pálya eltérő sajátosságai nem tették irreálissá a futamokat. A legnagyobb tenyészverseny, a Magyar Derby, a Kincsem díj, a Magyar Kanca díj és a Millenniumi díj a megszokott környezetben került sorra, a klasszikusok közül egyedül a Magyar St.Leger került Alagra, de ennek a Legernek mindegy volt, hol futották. Ismerve az alagi pálya hiányosságait, Alag alkalmas arra, hogy a versenyzés történetében nem először átmenetileg otthont adjon, biztosítsa a folyamatosságot. Alag ezúttal is betöltötte ezt a szerepét. Egy ország tenyésztésének és versenyzésének színvonalát a kiemelt versenyeken és a nemzetközi eredményeken mérhetjük le. Mindig a derbyévjárat áll a középpontban. A lezajlott szezonban egyik hároméves sem magaslott társai fölé. A hivatalos hendikepper által 1999-ben legjobb kétévesként értékelt Akito a sokat javult Rodrigóban nem várt ellenfelet kapott. Kétszer találkoztak, a Magyar Derbyben Rodrigo volt a jobb, a Magyar St.Legerben Akito. Mindketten két-két klasszikust nyertek. Nemzetközi eredménye az őszi második helyezésével Rodrigónak volt jobb. A hivatalos osztályozásban Rodrigo 1/2 kg-mal magasabb besorolást kapott és a közönség az Év Lovának választotta. Egynél több nagyversenyt nyertek: hármat - hármat: Akito (Erdődy Rudolf Emlékverseny, Nemzeti díj, Magyar St.Leger), Leylandi Ciprus (Blaskovich Emlékverseny, Károlyi Gyula Emlékverseny, Szent László díj), Melir Charm (Batthyány-Hunyady díj, Imperiál díj, Angol Telivér Tenyésztők Országos Egyesületének díja) kettőt-kettőt : Barbarella (Hazafi díj, Magyar Kanca díj), National Flirt (Millenniumi díj, Széchenyi István Emlékverseny), Rodrigo (Alagi díj, Magyar Derby). Meg kell említeni, hogy National Flirt harmadszor nyerte a kancák hosszú távú évjárat összehasonlítóját, a Széchenyit, de pályafutásának csúcspontja azonban a Millenniumi díj. A 25 nagyversenyből 11-et nyertek import lovak. A magyar tenyésztésűek közül Akito, Alfrédo és Apple Bloom örvendetesen korábban eredményes kancacsaládot támasztott fel: (Asiatic–Azur–Ambo–Anda–Antilop–Árnika–Assunta). Ámor egy másik ágon szintén Asiatic leszármazott. Rodrigo anyja Ritmus Imperiál apaságú, Barbarella, Leylandi Ciprus és Pretty Princ első generációsok, mert anyjuk import. A Németországból behozott Kenzo és Saugerties jó húzás volt, színesebbé tették a programot, ráadásul nemzetközi sikereket szereztek a magyar színeknek. Csak az elgondolkoztató, hogy egy kilenc, és egy hatéves német ló hogyan képes ekkora szerepet játszani Közép-Európában. Húsz-harminc évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen lett volna. Az elmúlt év jó párszor rácáfolt arra a tapasztalatra, hogy a klasszislovak megbízhatóan, meglehetősen egyöntetűen futnak és az össze-vissza futkározás inkább a gyengébb képességűeket jellemzi, noha formatartóak közöttük is akadnak. A többszörös nagyverseny nyerők önmagukért beszélnek, mindazonáltal a jóknál láthattunk érthetetlen futásokat is. Egy évben többet, mint bármikor azelőtt. Akito a Nemzetiben 2 hosszal verte Ámort, a Derbyben 6 hosszal. Ámor ezt követően a Kincsem díjban 1 hosszal jobb, mint Kenzo, aki a Szent István díjban 9 hosszal lekentrézi azt az Akitót, aki a Derbyben klasszissal előzte meg Ámort. Kenzo megnyeri az Osztrák St.Legert, majd az októberi nemzetközi napon csődöt mond. Rorigo a Magyar St.Legerben nyújtott mérsékelt teljesítménye után meglepetésre nagyot futott Bécsben. Ilyen formaingadozások esetén nehéz a valós képességet meghatározni. Ezzel ellentétben pont a gyengébb osztályok hendikepjeiben sokszor három-négy ló formái fedték egymást. Az év egyik szenzációja, hogy a Bagi lovak 18 nagyversenyt nyertek, egy továbbiban óvás ütötte el őket a győzelemtől. Egész éven áttartó óriási fölény, hasonlót a magyar versenyzés történetében még senki nem ért el. Aki látta a téli fejlődésüket, ragyogó kondíciójukat, nem csodálkozott eredményeiken. Nagy jelentőségű esemény, Herbert Ripel osztrák vezető kezdeményezésére a Bécsben első alkalommal megrendezett közép-európai országok mérkőzése, a Central Europeen Breeder’s Cup három futama. Feltételeit a februári prágai tanácskozáson a résztvevő országok közösen határozták meg. Ezzel a közép-európai térség nemzetközi együttműködése a pozsonyi Turf Gála és az osztrák derbynap mellett nagyszabású három találkozóra bővült. Nagyszerű kezdeményezés, ehhez csak gratulálni tudunk, csupán a Breeder’ s Cup elnevezést nem tartjuk találónak, mert nem kizárólag saját tenyésztésű lovak indulhattak, nem voltak a kiírt díjakat kiegészítő nevezési díjak sem. A 39 programon szerepelt ló közül 28-at nyugaton tenyésztettek, a győztesek Kanadából, Írországból, az USA-ból származnak. A háromfutamos miting lehetőséget adott a térség éllovainak a németekkel való összehasonlításra. A nem hízelgő következtetés, hogy a legjobbak bizony nem érik el a német klasszis alsó határát, inkább a jó hendikeposztállyal egyenértékűek. Sajnálatos, hogy sem a Szlovák Derbynek, sem az Osztrák Derbynek nem volt magyar résztvevője. Összegezve: lovaink sokat és sokszor jól futottak külföldön. Távollétük egész évben gyengítette a hazai kínálatot, de tekintve a kinti díjnyerési lehetőséget, a tulajdonosoknak még szemrehányást sem tehetünk. Az osztrák derbynapon Kancellár élete topjával verte az osztrákok szuper lovát Stormridert, októberben Saugerties válogatott nemzetközi konkurenciát előzött meg, említsük még meg Kancellár további bécsi győzelmeit, This Key Fits sikerét a Bauer Memorialban, Barcarole két bécsi kancagyőzelmét, Kenzo győzelmét az Osztrák St.Legerben, Dreamwaver müncheni szép eredményét. A 80-as évektől elszoktunk attól, hogy versenypályánkon külföldi lovakat lássunk. Az év elején hiába nyitottuk ki versenyeinket, hiába küldtük szét a nagyversenyek propozícióit Németországtól Belgrádig mindenhova, sehonnan sem futott be jelentkezés. Jelenlegi díjazásunk a külföld részére nem jelent vonzerőt. Az indult kétévesek száma évek óta stagnál, az utolsó három évben azonos szinten mozog, feltűnő volt azonban őszi nagy létszámú kipróbálásuk. Nem ment ritkaság számba a napi három, sőt négy kétéves futam. Ennek köszönhetően a napi tíz futamból kevesebbet kellett az idősebbeknek kitölteniük, így jobb mezőnyök jöttek össze. A másik előny jövőre fog mutatkozni, remélhetőleg szükségtelen lesz május végén, sőt még júniusban is érdektelen kvalifikációs futamokat tartani. Szinte teljesen kiment a divatból, hogy kísérleti versenyben kétévest indítsanak. Pedig a felkészített kétévesnek nem árt meg, ha idősebbek ellen fut. Nem akarunk a régmúltból példálózni, említsük a kétévesen a Kozmában harmadik, majd Wesselényit nyerő Pretty Princet. Tavalyelőtt még öt kétévest indítottak kísérletiben, tavaly csak Luciát. Úgy látszik, a nagy múltú Budapesti díj végleg elveszítette eredeti összehasonlító jellegét. Versenyrendszerünkben, ahol a háromévesek a szezon első napjától hendikepben együtt futnak az öregebbekkel, fontos a kétévesek több oldalról egyeztetett beállítása a generál skálába. Ezt a célt szolgálták, illetve szolgálnák a kísérleti versenyek. A századfordulótól az utolsó évtizedig kedveltek voltak a kétévesek hendikepjei. Az istállók kihasználták a telivér egyik jó tulajdonságát, a korán érést és a klasszisnak nem ígérkező kétéveseket intenzíven versenyeztették a díjnyerés reményében. Nyár közepétől rendszeresen tartották a hendikepeket, amelyek a fogadók körében, mint nyílt, többesélyes futamok a legkedveltebbek voltak. Még az állami versenyüzemben is mindennaposak maradtak a kétévesek hendikepjei, pedig a tulajdonosoknak mindegy volt, hogy lovuk mennyit nyer. Abban voltak érdekeltek, hogy a ló minél tovább a pályán maradjon és kapják utána a bérleti díjat. Mégis, július közepétől a kétévesek hendikepjei programra kerültek, és nem ritkán naponta kettőt is rendeztek belőlük. A 90-es évektől fokozatosan szűnt meg az istállók érdeklődése e versenyek iránt. Szinte gyakorlattá vált, hogy a friss nyerőt leállítják, elteszik a következő évre, esetleg még egyszer elindítják. 1998-ban októberi kezdéssel hat, tavaly szintén októberi kezdéssel már csak öt hendikepre terjedt az érdeklődés. Kár ezekért az izgalmas, nyílt futamokért, kiesésük ellentmond az istállók annyit emlegetett anyagi érdekeinek. Az év végi hendikep beállítás szempontjából sem lennének mellékesek, de ez már más téma, erről inkább máskor… Az l999. évi szezonra való téli felkészülés idején az érdekképviseleti szervek javasolták, hogy a kiemelt nagyversenyekre legyen nevezési díj, s a kiírt versenydíj a nevezési, az állva maradási és az indulási díjak összegével emelkedjen. Jelentősebb lett a díjazás, nőtt a kiemelt versenyek rangja, s az sem mellékes, hogy a méltatlan lovak eleve kiszűrődtek. Addig előfordult, hogy még G2-es versenyben is indultak lovak a kvalifikációért, s a Magyar Kanca díj pályázói közül akár egy nyeretlenek versenyére való mezőnyt kiállíthattunk volna. Még szerencse, hogy csak a tulajdonos színeinek képviseletéért starthoz küldött ló nem borította fel valamelyik esélyes pályázót. Tavaly a kiemelt versenyekben többször sovány mezőnyök jöttek össze, háromszor négy, négyszer mindössze öt ló. A 25 futam átlag indulószáma vissza esett (1,5 %). Alapvetően nem a nevezési díjakkal van gond, azt kellene az illetékeseknek meggondolni, hogy a 3 %-os illeték nem sok-e ?… Nyugaton a nevezési díjak alacsonyabbak, általában a kiírt összdíj 1-1,5 %-át teszik ki. Helyes, hogy egyes kiemelt versenyekre nincs utónevezés. Ne nyerjen senki például Derbyt úgy, hogy az utolsó pillanatban jól próbált lovat vásárol, vagy bérel erre az alkalomra. Az induló bejelentésnél való utónevezésért fizetendő 10 %-ot sem tarjuk soknak, ismerünk olyan külföldi versenyszervezőt, ahol ilyen esetben 15 %-ot kell fizetni. Felvetődik viszont, hogy a 25 kiemelt verseny arányban áll-e lovaink képességével, a versenynapok számával. A 90-es évek elejéig jól funkcionált a 20 nagyverseny, pedig akkoriban. nem volt kevesebb klasszis lovunk, sőt! És jóval több versenynapot rendeztünk, mint manapság. Azelőtt kiemelt futamban az esetleg nyerhető helydíjért többször próbálkoztak hendikepben felfutott a klasszishoz közel álló lovakkal, akikről itt derült ki, hogy mit is érnek. Nemcsak mezőny kiegészítőnek voltak jók, sokszor a verseny érdekességét is fokozták. Tavaly a törpe mezőnyökből hiányoztak ezek a lovak. A lovas utánpótlás kérdése egyre aggasztóbb. Évek óta nincs a klasszikus értelemben vett lovas tanuló. Mára alig van 50 kg alatti lovas. A könnyűterhűek hiánya miatt soha nem vettek igénybe ennyi túlsúlyt, pedig a teherskála évről-évre feljebb csúszik, s ha így megy tovább, a kényszerűségből felemelt terhek már a lovak lábszerkezetének, a versenyek realitásának fognak ártani. Vagy elkerülendő a még magasabb terhelés, kénytelenek leszünk a teherskálát szűkíteni, esetleg bevált versenyrendszerünkről másra, például az osztályos versenyekre áttérni. Csak attól mentsen minket a sors. Lásd a lengyel, az orosz mezőnyöket. Világos, a lovas utánpótlás csakis intézményes úton, az összes érdekelt összefogásával oldható meg. A fejlett nyugati országokban, és pláne Japánban, zsoké iskolák működnek Valamikor, még a Lósport Vállalat, azután a jogutód, a Magyar Lóverseny Vállalat idején sikeresen együttműködtünk a tatai, a péceli szakmunkásképző iskolákkal. Nem kellene tehát az ismeretlenbe belevágni. Sürgősen intézkedni kell, amíg nem késő! Hesp József |