pendragon fotótár - pendragon club - tartalom

SZENTTAMÁSI  MÉNES  2001

írta: Hesp József

Szenttamás eredményei a tenyészversenyekben:

Szenttamáson 2000. évben az alábbi csikók születtek:

Szenttamáson 2001. évben az alábbi csikók születtek:

Almási Kastély - a ménes főépülete

A sokat emlegetett 50-es évekről sok jót nem mondhatunk, azt azonban igen, hogy a telivértenyésztés újjáépült. Méneseket alapítottak, emelkedett az anyakanca létszám, a színvonal meredeken emelkedett, elég két nemzetközi nagyság – Roppant (1952) és Imi (1953) – említése. Szenzációszámba ment 1955 őszén az első ménimport, Falerno és Hasan behozatala. Érdekes, hogy kivétel nélkül valamennyi tenyészhelyet, úgy a telivéreket, mint az ügetőket a Dunántúlon alapították, illetve építették újjá, pedig a múltban a Tiszántúlon is jobbnál jobb versenylovakat neveltek.

Amikor 1962-ben átszervezték a tenyésztést, rövidesen kiderült, hogy egyetlen gazdaságot, még Bábolna méretűt sem lehet a felszaporodott állománnyal megterhelni. 1963-ra érlelődött meg a gondolat egy új ménes alapítására. Ebben optimálisan közrejátszott, hogy Imperiál és az ügető Kabala nyugati irányban is klasszisnak bizonyult, a magyar ló iránt megélénkült a kereslet, fejlődött a lovas turizmus. Még a felső politikai vezetés is megenyhült a lóversenyzés iránt. A 60-as évek elején konjunktúra mutatkozott a lovas élet minden területén.

A vázolt körülmények és a helyi adottságok ösztönözték a Szenttamási ÁG vezetőségét, hogy Szenttamás-Imremajorban telivér ménest alapítson.  Ne felejtsük el, az akkori centralizált, agyon bürokratizált világban a helyi kezdeményezés egyedül nem hozhatott volna sikert. A felső szint, az állami gazdaságok megyei, valamint országos Felügyelőségének egyetértése nélkül a ménes alapítás már a tervezés szintjén elakadt volna. A Szenttamási ÁG-t akkoriban Rideg György vezette. A kezdeményezés sokat köszönhetett a Szolnok megyei Főosztálynak, és állattenyésztőjének Jávor Györgynek, akinek segítőkészsége onnan ered, hogy lovasember volt, másrészt az 50-es évek első felében az ügetőn istállóvezető lévén barátságot kötött a lósporttal. Szakmai segítségéért köszönet illeti az Országos Lótenyésztési Felügyelőség igazgatóját dr. Pál Jánost, dr. Várady Jenő főosztályvezetőt, dr. Fehér Dezső főállatorvost és Laky Ferenc főelőadót.

Hogy mi szólt amellett, hogy Szenttamáson ménest alapítsanak? Nem fontossági sorrendben említve, az összes telivér ménes a Dunántúlon feküdt, a Tiszántúl és közelebbről Szenttamás közvetlen környéke a múltban kitűnt kedvező adottságaival, a gazdaságban a lótenyésztésnek hagyományai voltak. Nem volt mellékes az sem, hogy a gyönyörű kastélyt és környezetét alkalmasnak tartották az idegenforgalom céljaira. Ménes és idegenforgalom egy helyen. Kissé furcsán hangzik, de a turisták lovagoltatása bevételi többlettel kecsegtetett. Az adottságok mellett szólt a megfelelő legelő, és gazdaságossági szempontként számított, hogy megtermelték a széna és a szalma szükségletet. És végül még egy érv, a környéken élők hagyományos ló szeretete.

Az alapítók elképzelése volt, hogy az anyakanca állományt külföldről, a lehetőségeknek megfelelően az NDK-ból és a Szovjetunióból szerzik be, és az import kancákat bevált hazai, vagyis röghöz kötött ménekkel párosítják.

Történelmi esemény, amikor 1963 karácsonyán az NDK-ból vasúton Kétpó állomásra megérkezett az első anyakanca szállítmány. Az importok kiválasztása a nagy szaktudású Laky Ferenc OLF főelőadó érdeme. Nála a tudás hihetetlen érzékkel párosult. Sikeres beszerzései tanúsítják, hogy mennyire fontos az idegen nyelvek ismerete, hogy minden tehetség és jóakarat kevés a baráti, emberi kapcsolatok nélkül. Nem felejtkezhetünk meg dr.Günther Gereckének, a Zentralstelle elnökének önzetlen támogatásáról, magyarbarátságáról. Seebirk sikerei nyomán éles kritikák érték az elnök urat, és csak politikai múltján alapuló kikezdhetetlen tekintélyének köszönhetően nem támadtak nagyobb kellemetlenségei. Az, hogy a kiváló Birkhahn fiát megkaptuk, más történet, mint Faktotum Szovjetunióba kerülése.

A történelmi hűség kedvéért idézzük fel a ménes első lakóit: Adrianixe, Gamsfährte, Gilda, Glocke, Harmonika, Lerche, Matahari, Messina, Ninotschka és Osmina. Gämsfahrte családját az MM. XVII. kötetében Gaia, Galalit, Galaxis, Galea és Galyatető képviseli. Külön értéket jelentettek a vemhesen behozott kancák. Adrianixe Atatürk után adta Adriant, Gamsfahrte Baal után Bálkirályt, Matahari Atatürk után Messinát, Osmina Harlekin után Orsolyát. Mindegyikük nagyszerűen bevált a versenypályán.

Az első behozatalt 1964 októberében a Szovjetunióból nyolc ló, decemberben az NDK-ból tíz ló vásárlása követte. A szovjet Antónia Baltic Baron unoka, vadaskerti leszármazottai a klasszis Archibald és Áta. Az 1964 decemberi NDK-beli behozatalból a Muskátlit adó Messalina emelkedik ki, a család késői képviselője Muszlin és Művésznő.

Legszerencsésebbnek az 1966. évi, novemberi vásárlás bizonyult. Ekkor került hozzánk a már említett Seebirk, Buche, akinek leánya Burda családot alapított, és a szerencsétlen sorsú, NSZK viszonylatban is elsőrangú steher Grünrock. Tenyésztésünk vesztesége, hogy korán, még versenyló korában elpusztult. Szenttamás importjaként jött az országba a legjobb szovjet ménesben Voszhodban tenyésztett Avance. Középtávon kevés hozzá mérhető ló futott magyar pályán. Kár, hogy bogaras fejét ivadékaira jobban örökítette, mint képességét.

Az NDK importokból jobbnál jobb lovak kerültek ki. Szakszerű, ugyanakkor szerencsés kézzel lettek kiválasztva, de miként lehetséges, hogy az NDK-ban tenyésztett, onnan vásárolt telivérek magyar színekben nemzetközileg is kiváló teljesítményeket nyújtottak, ugyanakkor az NDK versenysportja a szocialista országok nemzetközi meetingjein közel negyven év alatt alig-alig mutatott fel kiváló lovat. Még Faktotum, az 1958-ban Budapesten kupagyőztes Arroganz, Carolus és Burleske említhető kiugró képességűnek. Az NDK-s csapat rendszerint a szovjetek, a lengyelek, a magyarok mögött végzett a nemzetközi versengésben. Méneseikről a kint járt magyar szakemberek jó véleménnyel voltak, versenytechnikájuk nemzetközileg kiállta a próbát, rendet, fegyelmet tartottak. Akkor miben található a magyarázat? Az NDK-ban sokat szerepelt Keszthelyi István nemrég megjelent visszaemlékezéseiben arról számol be, hogy a miénkkel összehasonlítva könnyűnek találta tréning módszerüket. Lehetséges, hogy az ok ebben rejlik? 

A célkitűzésnek megfelelően első fedezőménük az Imit szerencsével leverő Roppant. Kétévi működése kevés nyomot hagyott. A következő mének, Iharos, Direktor és Fapipa is megfeleltek a”bodenstandig”, azaz röghözkötött elvnek, egytől egyig régi magyar kancáktól származtak. Roppant Adagiotól, Iharos Reménytől ered, Direktor és Fapipa származási táblájának alsó sora Kincsemre vezet vissza. A Magyarországon első generációs Irha balszerencséjére Imperiál öccse volt, minduntalan bátyjához hasonlították, hozzá mérték. Maradandót közülük egyedül Direktor hagyott, amennyiben fia Dárius majd tovább viszi az ősrégi Morgan- Pardon- Pázmán- Duce- Dukát ménvonalat.

Nostradamus Szenttamásra kerülése olyan lehetőség volt, amit az eredeti elképzeléshez való ragaszkodás miatt vétek lett volna kihagyni. Kerteskőn termékenyítő képességével akadtak problémák. Arra számítottak, hogy a környezetváltozás, a nyereg alatti mozgatás jót tesz a már idősödő ménnek. Két fiát, a ver-senylóként balszerencsés Nagyvezért és Northot a telivértenyésztők sokáig alkalmazták, lányai is tovább vitték vérét. A Szenttamáson működött valamennyi mén közül a Nostradamus ivadékok átlag hendikepszáma a legmagasabb.

Szenttamás történetében fontos dátum 1967. szeptember 17. Muskátli révén első saját tenyésztésű lovuk nyer nagyversenyt. A következő szezon hozza meg az első igazán nagy sikereket. A vásárolt Seebirk Budapesten és Bécsben Derbyt, Baden-Badenben a háromévesek Fürstenberg Rennen-jét és a meeting egyik fő számát a Preis der Stadt Baden-Baden-t nyeri. Avance a Schwarzwald Rennen győztese. Kár, hogy a szenttamásiak abban az időben még nem saját színeikben versenyeztek. Erre néhány évet még várni kellett. Seebirkre 2 millió Forintnak megfelelő vételi ajánlatot tettek, de szerencsére külföldre nem volt eladó. A méngazdálkodás akkor még állami feladat volt, ezért a Földművelésügyi Minisztérium 2,4 millióért megvette azzal a kikötéssel, hogy Seebirket Bábolna kapja, és három év elteltével kerülhet Szenttamásra. A három évből végül tíz lett.

A ménes életében a következő fontos dátum 1970. január 1. Három állami gazdaságot összevonva létrehozták a Törökszentmiklósi ÁG-t. Az új nagygazdaság kerületekre tagolódott, ezek közül az egyik eredeti terjedelmében a Szenttamási Kerület. Vezetőjéül az ifjú Babochay Györgyöt nevezték ki, aki egyidejűleg a ménes szakmai munkáját is irányította. A ménesbe, a gazdaság kirakat üzemébe elvitték a vendégeket, az üzletfeleket, akik élményeiket, a látottakat tovább mesélték, és Szenttamás országos hírre tett szert.

Mozgalmas idők jártak, 1972-ben a Lósport Vállalatot Magyar Lóverseny Vállalattá alakították. Nagyjelentőségű, sorsdöntő esemény mind a ló kipróbálásban, mind a tenyésztésben, illetve a tenyésztő gazdaságok életében. Dr. Fehér Dezső erről így ír Az angol telivér Magyarországon című könyvében: „ Nagy fordulatot jelentett 1972 a  magyar versenyzésben. Az új gazdasági mechanizmus irányelveinek alapján a Lósport Vállalat a központi irányítású állami apparátusból kivált és megalapításra került a mezőgazdasági társulások modelljeként, mint a versenylótenyésztő gazdaságok és a futtató vállalat közös vállakozása a Magyar Lóverseny Vállalat. Ez azt a célt tűzte maga elé, hogy megfelelő közgazdasági formát találva azonos érdekeltséget biztosítson a tenyésztőknek és a futtatóknak. Az alapításhoz a mezőgazdasági és élelmezési miniszter a volt Lósport Vállalat objektumait és eszközeit adta, hat versenylótenyésztő nagyüzem: Bábolna, Szenttamás, Orosháza, Somogysárd (Kutas) és Rádiháza (Bak) pedig a versenylovak mindenkori biztosítására írt alá kötelező nyilatkozatot a Társasági Szerződésben.” 

Az idézetet azért tartom fontosnak, mert megnőtt a ménesek érdekeltsége, a változások a minőség irányába ösztönöztek. Eleinte a totalizatőr forgalom bizonyos hányadát a lótartási napok arányában szétosztották a ménesek között. A csikót előállítók érdeke az volt, hogy mennél nagyobb legyen a szaporulat, másfél éves korban még a csökött, a „nyomorék” yearling is felkerüljön a pályára, s mindegy hogy szerepel, mert a derby nyerő után ugyanannyit fizettek, mint a leggyengébb után, a produktum a lehető legtovább maradjon tréningben. Olyan mértékben, ahogy a totalizatőr forgalom emelkedése megteremtette a feltételeket, a Magyar Lóverseny Vállalat első lépésként a kiemelt versenyek díjait, majd a napi főversenyekét, végül valamennyi verseny díját kifizette a tenyésztőknek. Ennek kedvező hatása rövidesen megmutatkozott.

Az új versenyeztetési rendszerben megvalósult a tenyésztők régi vágya, hogy lovaik a saját színekben, általuk kiválasztott idomárok keze alatt fussanak. 1972-ben a szenttamási idomárok: Horák János (Nagykunsági istálló), Keszthelyi István (Szenttamási istálló), Kiss József (Imremajori istálló), Mátyus György (Szolnoki istálló). E módszer közvetlenné tette a tenyésztők és a versenyistállók közötti kapcsolatot. Példa erre a szenttamási csikók elosztása. Az első csikót mindig az a tréner kapta, aki az anyát idomította. Utána ugyanannak a kancának a soron következő ivadékát a trénerek körforgásszerűen kapták. Igazságos módszernek bizonyult, a trénerek lotja kiegyenlítődött, mindenki részesült a jóból, senki nem maradt ki. A 70-es évektől a ménesek és a pálya együttműködését tovább mélyítette, hogy a tenyészhelyekről egy- egy napi főversenyt neveztek el. A tenyésztő adta a tiszteletdíjakat, a futamot magáénak érezve felutazott a vezetőség, a ménesi dolgozó, egyszóval mindenki, aki valamilyen módon részt vett a csikó előállításában, felnevelésében, pályára küldésében. Az évenként ismétlődő futamok, az őszi csikószemlék, amikor az idomárok utaztak a ménesekbe, tapasztalatcserére adtak alkalmat, ami mindenki hasznára vált.

Az eredeti elképzeléssel, hogy kizárólag belföldi ménekkel fedeztetnek, még 1970 őszén szakítottak. Emlékezve a háború előtti sikeres kanca importokra, ígéretes ajánlatnak tekintették az Aga Khan angliai ménesében tenyésztett Prince of Shirazt. Sajnos kiderült, hogy még egy oly kiváló tenyésztőtől is lehet rosszat vásárolni. Hét szezonban a kancák elitjét kapta, nagyszámú ivadékával mégis csak egy Szabadság díj nyerőt produkált. Utódai között sok volt az orrvérzős, a puha ló. Működése a ménest évekre visszavetette. Több szerencséjük volt a következő külföldi ménnel Savioval és főleg Indikatorral. Az olasz Savio sajnos csak egy évig fedezett Szenttamáson, ennek az egy szezonnak a termése volt Gemini. Indikatort nem közepes versenyteljesítménye, hanem elsőrendű származása és tenyésztője Schlenderhan ajánlotta. Nagy szórással örökített, adott sok puhát, de a rendkívüli Aréna, a két kanca Buche és Terilén híressé tették apjukat.

A 80-as években jöttek el Szenttamás nagy napjai. A nagy diadalok nyitányaként 1980-ban Aréna győzött a Magyar Derby után a Kincsem díjban is. A ménes fennállásának dicsőséges fejezete mégis a mindent elhomályosító Rustanhoz fűződik. Érdekes történet. Az osztrák tenyésztő Preleutner úr (Stall Saxlhof) Dióspusztán tartott kancájából Rhapsodieből született Imperiál egyik legjobb fia Rustan. Tulajdonosa természetesen Bécsben idomítatta és futtatta. Hozzánk csak vendégszerepelni járt, például azért, hogy megnyerje a Magyar St.Legert és a Millenniumi díjat. Az Ausztriában kezdő fiatal apamén különösebbet nem hozott. Tulajdonosa bérbe adta, és Imperiál fia dr. Pál János és Babochay Sándor tenyésztési főelőadó közbenjárására Szenttamásra került. Rejtélyes, megfejthetetlen Rustan 1978. évi évjáratának átütő sikere. Jó lovakat nemzett később is, de kiemelkedő évjáratát többé meg sem tudta közelíteni. Ausztriában sem. 

Az 1981. évi szezonhoz fűződnek a ménes legfényesebb eredményei. A 20 kiemelt nagyverseny közül a szenttamásiak 11-et nyertek. Rustantól származott a Nemzeti díj első négy, a Magyar Derby első három helyezette. Turbó a Magyar Derby mellett megnyerte az osztrákot is. Jellemző, hogy azóta magyar ló Bécsből nem hozott haza „kék szalagot”. Az Osztrák St.Legerben Turbó és Arszlán végzett az első két helyen. A futamot követően Arszlánt egy német futtató azonnal megvette, Turbó pedig bérletként szintén a németekhez került. Annak ellenére, hogy Turbó jobb volt, külföldön Franciaországot beszámítva, Arszlán többre jutott.

Turbó nyugat-német Gr versenyekben (több mint 80.000 DM-t nyert) elért helyezései figyelemreméltók. Arszlán nem csak a franciáknál nyert, hanem Németországban is. A kölni Europa Preisben, vezető pozícióban lévő Arszlán elé egy esernyőt ejtettek be a nézőtérről, a megriadt ló jó pozícióját vesztve negyedik. Az előző évtizedek sikersorozata után e két szenttamási ló ismét a magyar tenyésztésre irányította a figyelmet.

Turbó majd 1985-ben tér vissza Szenttamásra. Öt idényben fedez. Ivadékai tudásban messze elmaradnak mögötte. Mellettük szól, hogy jó fejűek, kemények, hasznos versenyzők. Jó tulajdonságaikkal apjuknak 1989-ben megszerzik az apamén sampionátust. Két fia, Ezermester és Taurus a félvértenyésztésbe kapott besorolást. Turbó a szenttamási évek után érthetetlen módon mellőzve kihasználatlanul kallódott. Nem tudni, hogy a kétszeres Derby nyerőt, Imperiál és az anyai oldalról Balto unokáját miért nem becsülték meg, miért nem élvezte a tenyésztők bizalmát.

A kirobbanó sikerek után nem sokkal külső okok miatt gondok jelentkeztek. 1983-ban a kormányzat megszüntette az Országos Lótenyésztési Felügyelőséget, megvonta a ménutánpótlásra szánt devizakeretet. Ettől kezdve mindegyik gazdaság maga gondoskodott, ahogy tudott a ménbehozatalról. Pénz nélkül pedig, például csikókért cserébe, vagy árukapcsolással nem lehet jó ménhez hozzájutni.

A 90-es évek politikai és gazdasági változásai nem hagyták érintetlenül a versenyzést és a tenyésztést sem. Amikor a lóversenyzés többségi tulajdonosa a Szerencsejáték Rt. lett, Törökszentmiklós kivette vagyoni hányadát, megszűnt az eredményes közös vállalati tagság. A gazdaságot állami felügyelet alá vonva áttették az Állami Vagyonügynökség hatáskörébe.

A ménes az egyre nehezedő anyagi és likviditási helyzetben sem akart lemaradni, igyekezett az egyre sürgetőbbé váló ménhelyzeten javítani. Surdut, Ukaab, Timoteo, Baby Bourbon, Jolly Groom, Mansooree, Well Directed, Alhamad a mének névsora. Az utolsó tíz év során több mén fordult meg a ménesben, mint bármikor és bárhol egy évtized alatt. Ugyanez a tendencia a többi tenyésztőnél. A számszerű bőségben a sok, nem egyszer jó származású és versenyformájú mén ki sincs próbálva.

Az utóbbi évek legszebb eredményt elért versenyzője az 1998. évi Magyar St.Leger nyerő Grémium. Feltűnő, hogy a Szovjetunióból 1964-ben behozott Krónika családja újabban mennyire kivirágzott. Krónika tulajdonképpen visszaszármazott, mert anyai felmenője eredetileg tőlünk került el. Tőle származik az 1997-ben kétévesként négyszeres nyerő, később sajnos balesetet szenvedett Komorna, a rövidtávokon nagyon hasznos, keményen próbált Komár és a jelenleg a ménes listavezetőjének mondható Korálka. Az első importtal behozott Gamsfahrte családjáról már volt szó. Ne hagyjuk ki a Graciőzzel képviselt Glockét és Mataharit sem. Utóbbira hívja fel a figyelmet a Kozma Ferenc emlékversenyt nyerő Martinien.

A ménes élén évtizedek után is a nagy tapasztalatú Babochay György lótenyésztési és idegenforgalmi ágazatvezető áll. Mint a lovak világában mindenütt, náluk is sok a bizonytalanság. Legfőbb probléma, hogy a kancaanyag felfrissítésre szorul. Ez jogos igény még akkor is, ha, mint látjuk, egyes régi kanca családok milyen jól tartják magukat, és még négy évtizeddel az ősanya behozatala után is képesek kiválót produkálni. Ebben nem szabad az emberi tényezőről, a tenyésztő munkájáról megfeledkezni. Magánvéleményem szerint sokkal égetőbbnek látszik a mének utánpótlása. Jelenleg a saját tenyésztésű Komár és a Messalinától származó Muscadin, és bérménként Andrásfi áll rendelkezésre. Mint hallottuk, a februárban kezdődő idénytől itt kezdi apaméni működését a nálunk is próbált Kenzo. Az új mén méltó, szakszerű bemutatása a Telivér feladata lesz.

Szenttamásra a jövőben is feladatok várnak, mert a versenyanyag utánpótlása, a minőség fenntartása, sőt emelése megnyugtatóan csak ott biztosított, ahol a kis tenyésztők mellett nagy ménesek is működnek.

Szenttamás az 2001-es fedeztetési idényt 38 saját és 4 panziós kancával kezdte, ebből öt elhullot, vagy fogyatékba került (Arus, Galbéna, Tengelice, To Day, Turbolya). Három kanca (Galáris, Gracinella, Műkedvelő) Kisújszállásra lett „vendégségbe küldve” Well Directedhez.

Az idei 2001-es fedeztetési idényben négy mén fedezte a szenttamási kancákat. Imperiál dédunokája Muscadin 13 kancát (vemhes Galana, Galantéria, Gerona, Kométa, Mesevirág, Néptelen, Olinda, Rosara, Rosalin, Godérc, Magdus), Andrásfi 12 kancát (vemhes Gajda, Gunza, Kriska, Martinien, Névtelen, Tercina, Triféna, Wulka), Komár 9 kancát (vemhesí: Alka, Graciőz, Krinolin, Mangura, Névsor, Teresina, Tonka), Well Directed  3 kancát (vemhes Galáris, Gracinella, Műkedvelő) kapott..