tartalom

Korábban a “telivér” vesszőparipája volt: hogy a gát és akadályversenyek a szelekció fontos elemei, szélesítik a telivér piaci bázisait. E dolgozat az egyetemi hallgatók tudományos igénnyel írt dolgozatai között 1. díjat nyert. A szerzője Bokor Árpád Keszthelyen tanult, Kerteskőn ismerkedett meg a ménesi munka hétköznapjaival, jelenleg egy éves amerikai ösztöndíjjal amerikai ménesben dolgozik. Számomra jó eső érzés, hogy a dolgozat témáját a tanácsomra választotta, így természetes, hogy a gátversenyek felújítása apropóján 6 folytatásban adunk teret Bokor Árpád írásának. Szerk.

Angol telivér populációnk mindig is világhírű volt, a Kárpát-medence éghajlata kedvezőnek bizonyult a szívós, kitartó lovak nevelésére. A tenyésztés a legnagyobb sikereit a XIX. század végén érte el, az 54 versenyében veretlen Kincsemmel és az Epsom Derby-nyerő Kisbérrel, de még az 1900-as évek elején is sok hasznos és jó telivér született a magyarországi ménesekben. Az I. Világháború nemcsak fizikai pusztításával okozott nagy kárt, hanem az azt követő trianoni szerződés ország csonkító rendelkezéseivel is, melynek hatására számos jól működő és eredményes ménes szakadt el Magyarországtól értékes állományával együtt. Újabb, az előbbieknél is nagyobb veszteséget okozott a II. Világháború. 1946-ban az 1943-44-es kancaállomány (745 egyed) alig egy századával indulhatott újra a tenyésztés (Dr.Fehér, 1990). A kancák nagy része eltűnt, a Magyar Méneskönyv X. Kötete közli az elveszett lovak jegyzékét, több mint 2000 telivér veszett el. Sok telivér került szovjet és cseh ménesekbe. Ezért a tenyésztés fenntartására két évtized alatt francia, angol, ír, nyugat- és kelet-német, olasz, osztrák, szovjet, cseh importból származó kancákat soroltak be a ménesekbe. A tenyésztői kedv növekedésének az 1946. július 7-én elsőként megrendezett versenynap is kedvezett. Új ménesek alakultak, a régiek újraszerveződtek. A legfontosabb tenyészhelyek a remeteségi, dióspusztai, kerteskői szépalmai, kisbér-apátipusztai és kisbér-nyeskenyepusztai ménesek voltak. A hazai szakemberek lelkes lelkiismeretes tevékenységének köszönhetően az állomány gyors gyarapodásnak indult, és az 1950-es évek végére egy stabil populáció alakult ki, egy konzekvens fejlődési irány mutatkozott meg.

Nagy szerepe volt ebben Laky Ferencnek, a Lótenyésztési Felügyelőség, majd később Lótenyésztési Igazgatóság lótenyésztési referensének, aki a kancacsaládokat rendszereztette, és következetesen építtette. A világháborúban szétzilált állomány jó néhány egyedét és kancacsaládját telepítette haza a Szovjetunióból. A populáció vizsgálatával arra a kérdésre is választ kaphatunk, vajon lett-e eredménye Laky Ferenc munkájának. Valóban vannak-e teljesítményt mutató és örökítő családok között olyan különbségek, amelyek a holsteini tenyésztőket bizonyos következtetésekre vezették.

Magyarországon a II. Világháború előtt is voltak olyan telivér mének, melyek kitűnő ugróképességű utódokat nemzettek. Ilyen ló volt a jó származású Ekkehard xx, a Derby nyerő Lavandel II. xx, Riadó xx, Ritternsporn xx, …stb.

Ekkehard xx: Szürke, angol telivér mén, 1917-ben született a weiselburgi ménesben. Apja Delaunay xx, francia tenyésztésű telivér, anyját Keila xx-t szintén Franciaországból importálták 4 évesen 1909-ben.

Versenyteljesítménye: 3 évesen handicapekben futott, 4 évesen gát és akadályversenyeken szerepelt, s akadályon versenyeket nyert (pl. September Steeple Chase, Kreutzbruch Zdenko akadályverseny). 1922-ben véget ért versenypályafutása. Gencsy Károly Szatmár megyei ménesébe került, majd Csépre, Rádiházára (ménesvezető: Bartha Miklós), ahol sok jó concourslovat nemzett. 1932-ben a Geist-féle csákói ménesbe került, 1935-ben a Festetics tenyészetbe Berzencére került, ahol 1936-ban elhullott.

Ivadékai: Egyetlen – az olasz válogatott vette meg Magyarországról, s annak a II. Világháború előtt a legjobb lova volt. Mekkorka – igen jó 1.60-as ló volt, anyja Mirabelle akadályló volt. Csusza – tagja a magyar csapatnak, mely 1937-ben, Berlinben a Nemzetek Díjában III. lett, a verseny egyéni győztese. Százszorszép, Eszter, Jövö, Jancsi, Lugano, Maskara, 55. Alix, Rádiháza-Mohamed, Alló, Addle, Bajazzo (Bombardon-Juno), Ajándék, Bonifác.

Ritternsporn xx: szintén 1917-ben elletett szürke mén volt. Kiváló steepler, ugróörökítő, a holsteini fajtában is fedzett a nagyszerű Ramzes apja.

Lavandel II. xx apja az Angliából 1909-ben behozott Wool Winder, Martagon fia. Wool Winder angol St. Leger-t nyert, sok jól ugró ivadéka volt. Az előtte anyja hasában hozzánk került Sorrento xx jó képességű ló volt, de csak komoly ugrótraining után volt hajlandó bizonyítani, majd sorra nyerte a hosszútávú nagydíjakat még Németországban is. Ivadékai közül Szózat schönaui díj-gátversenyt nyert, A sport pedig kitűnő akadályló volt. Ugrókészsége örökítésének legmeggyőzőbb bizonyítéka leánya, Gyerünk csak, a Nagy Pardubitzei akadályverseny győztesének, Gyí lovam!-nak az anyja. Márpedig A „Nagy Pardubitzei” a kontinens legnehezebb ugróversenye, ahol fontosabb az ugrótehetség, mint a gyorsaság.

Lavandel II.xx ivadékai is kiválóak voltak. A telivér Lavarone xx egyik tagja az 1939-ben Luzernben a Nemzetek Díjában IV. és Bécsben II. helyezést elért magyar csapatnak Adam II. xx az egyik legeredményesebb lovasedzőnknek, Némethy Bertalannak volt tehetséges concourslova, mely az 1939-ben Aachenben IV., 1940-ben Rómában V. helyezést elért magyar csapat egyik lova volt.

Örvösgalamb xx is kiváló ugróló volt. Apja a francia nevelésű, nagyon jó küllemű, állóképes, kemény, sárga Ossian, mely Kisbéren sok hasznos lovat, főleg ugrólovat nemzett. Az akadályokon kivételes képességű, legendáshírű Atta Troll is Ossian ivadék volt. Örvösgalamb anyja Pigenoette, Homing Pigeon lánya Maxim után. Homing Pigeon Gallilune lánya volt. Homig Pigeon Ossian után nevelt lánya volt Repülj Galamb!. Repülj Galamb!-nak két kancaivadéka képviselte ezt a családot telivértenyésztésünkben. A Latorna után nevelt Galamb és a Bocskai apaságú Csuli. Galambnak Alpár után nevelt lánya, Gondola, egy gátversenyt nyert. Csuli Sultan Mohamed után nevelt fia, Szu-Csong, 2 gátversenyt nyert, Bánk után nevelt fia Becsali 3 gátversenyt nyert, és II. volt Simonbán mögött az Atta Troll akadályversenyben. (Hecker, 1969.)

A II. Világháború követő évtizedek legjelentősebb ménjei a következők:

Szikrázó xx: eredetileg Scintillant xx néven importált, 1961-ben elletett telivér mén, melynek nagyszerű ivadéka, Szikrázó I. (Szikrázó Scintillant – 167 Shannon IV; ell. 1974, tenyésztette: Sárvári ménes) kisbéri félvér mén máig érezteti hatását a fajtában.

Karakorum xx: sötétpej mén, 1973-ban elletett a Kisbéri ménesben. Apja Seebirk xx Németországból importált sötétpej mén, mely sok jó ugrólovat adott. Anyja pedig egy Zoagli xx apaságú Korzó xx nevű kanca. Zoagli xx Olaszországból importált mén volt Chitet xx és Falerno xx mellett. Mindhárom mén egyazon ménvonal leszármazottja, s utódaik jó ugrólovakat adtak. Chitet xx anyai nagyapja Orsenigo, aki egyben Zoagli xx és Falerno xx apja is!

Magyarország sportlótenyésztését figyelemmel kísérve minden fajta kialakításában kulcsfontosságú szerepet játszottak, és játszanak az angol telivér mének, illetve azok félvér kancák után nevelt ménivadékai.

Kemál xx szürke mén, 1961-ben elletett a Kerteskői ménesben, a híres olaszországi import, Chitet xx ivadéka. Pedigréjében többek között megtalálható Sultan Mohamed, Nubier, Phalaris, Dark Ronald, Son-In-Law. Maga is S-kategóriás ugróló. Tenyészhatását a sportlótenyésztésben elsősorban a Mezőhegyesi félvérben fejtette ki (pl. Kemál-36.)

Kisbéri félvér: Deutscher Michel xx (1856), Verneuil xx (1874), Gunnersbury xx (1876), Kisbér öccse xx (1877,) Fenék xx (1883), Filou xx (1886), Dunure xx (1889), Kozma xx (1891), Shannon xx (1895), William Rufus xx (1900), Rocketter xx (1903), Slieve Gallion xx (1904), Maxim xx (1905), Loup xx (1908), Tank xx (1917), Major xx (1922), Fortis xx (1924), Honpolgár xx (1928), Fokos xx (1930), Duce xx (1932).

A II. Világháború után pedig Szikrázó xx (eredetileg Scintillant xx, 1961), Rakéta xx (1953), Vinago xx (1961), Riadó xx (1952), Forintos xx (1956), Chitet xx (1954), Ibsen xx (1966), Wacusta xx (1960), Refrain xx (1954), Korhely xx (1960).

Mezőhegyesi félvér (Furioso-North Star): vonala-lapítók: Furioso sen xx 1836. (Privateer–Miss Fury), North Star sen xx 1844. (Jaques-Ringlet). Később Blokád xx (1949), jutott szerephez a fajtában.

Gidrán: Chorist xx (1978), Stormalong xx (1948), Királyrét xx (1968), Wacusta xx (1960)

Nóniusz: Revolver xx (1849), Ostreger xx (1862), Ürmény xx (1880), Durcás xx (1889), Good fellow xx (1887), Jaskson xx (1868), Vihar xx (1873), Álnok xx (1929), Canova xx (1930), Karl von Burgund xx (1971), Francia xx (1957), Fitos II. xx (1953), Rodope xx (1959). Jelenleg a fajtában fedez Akitos xx, fekete angol telivér mén, melynek ivadékai Németország ugrósportjának, és military versenyeinek már adott jó képességű utódokat.

Mezőhegyesi sportló: áttételesen a nóniusz, mezőhegyesi félvér és gidrán fajtákban fedezett telivér mének 1960-ig, mivel ezen fajták kancaállománya, ill. dán, normann, lengyel, és nyolc ismertetlen kanca alapította. 1984-óta elismert fajta. A fajtában fedezett legjelentősebb telivér mén a már fent említett Kemál xx szm 1961. (Chitet-Meduza II., Sultan Mahomed) volt.

Az angol telivérek és F1-es ivadékaiknak megoszlását a magyarországi sportlóállományon belül a következő ábra szemléltet:

év	magyar fv	atv. és F1	német és F1	egyéb	összesen
1965.	234 db	151 db	23 db	58 db	466 db
1970.	401 db	252 db	39 db	63 db	755 db
1975.	491 db	283 db	39 db	57 db	870 db
1980.	473 db	456 db	70 db	46 db	1045 db
1985.	455 db	295 db	225 db	66 db	1041 db

Az ábrákról nyilvánvalóan leolvasható, hogy az országon belüli részarányukhoz képest a telivér mének és F1-es ivadékaik adták a sportlovak jelentős hányadát. Azonban ez a túlsúly nemcsak az egyedszámban, hanem a teljesítményekben is megmutatkozott, különösen a számunkra fontos ugróversenyek eredményeit vizsgálva, melyekből kiderül, hogy az éllovak (1,40 m és e fölött) 52,10 %-át angolt telivérek és azok F1-es utódai adják.