Egy önérzetes lovas

KRUSNYICZKY MÁRTON

írta: Hesp József

Annak idején 1974-ben nagy feltűnést keltett, amikor Krusnyiczky Márton váratlanul, máról holnapra abbahagyta a versenylovaglást és végleg hátat fordított a lósportnak. Negyedszázada a szakmának még rangja volt, az addig példa nélküli eset, hogy egy sztárzsoké pályafutásának csúcsán, abban az évben, amikor egy ponttal marad el a sampionátustól és könnyűszerrel lovagol 50 kilót, látszólag hirtelen elhatározásból új életet kezd, az üzembelieket és a versenylátogatókat egyaránt meglepte. A zsoké legnagyobb ellenfele az elnehezedés, testsúlyukat többen csak egészségük károsításával képesek tartani, ezért kénytelenek idő előtt állást változtatni. Mindenki tudta, hogy ezúttal másról van szó.

Emlékezetes, amikor a Ménesek Nagydíjában az élen lévő, már nyerőnek látszó Pioneerral a célban kikapott a vert helyzetből újító Peleidtől. Voltak, akik hibáztatták, sokan máig ezzel magyarázzák távozását. Pedig a versenyintézőség nem vonta felelősségre, nem marasztalta el, a vereségnek nem voltak következményei.

(Hesp József megjegyzése: Az év szenzációja volt, hogy Doncaster St. Leger nyerő Budapesten starthoz áll. Az angol hivatalos hendikepper az Epsom Derby nyerőjét mindössze fél kilóval helyezte Peleid fölé. Nem az volt a meglepetés, hogy Peleid megnyerte a Ménesek Nagydíját, hanem az, hogy csak orrhosszal.)

Krusnyiczky Márton egyetlen szó nélkül visszavonult, a pályát, sikereinek színterét azóta elkerüli. A régi turfbarátok még mindig emlékeznek finislovaglásaira, győzelmeire, meglepő elhatározása a mai napig beszédtéma. Ezért kerestem fel és örülök, hogy elsőként sikerült nyilatkozatra bírnom. Bevallom, felmondásának valós oka engem is érdekelt. Szívesen, mondhatni felszabadultan mesél pályafutásáról.

Újpesti gyerek voltam, kis növésű, 25 kilogrammos, amikor 1940-ben lóversenyre járó ismerősök kivittek Alagra. A nagy lovas nevelő Pejacsevichet ajánlották, de ott éppen nem volt felvétel. Kertész Sándornál helyezkedtem el, öt évre kötöttünk lovászfiú szerződést. Trénerem 1943-ra kért részemre lovaglási engedélyt. A 39 kg-os legkisebb teherből a 3½ kg engedményt levéve 35½-et tudtam gond nélkül nyeregbe vinni Akkoriban ez nem ment ritkaságszámba, a tanulók között sok könnyű gyerek volt. Első versenyemet 1944 tavaszán Megyeren nyertem egy Feri nevű lóval. Tanítómesteremnek az üldöztetés miatt abba kellett hagynia a trenírozást, szerződésemet Esch Győző vette át. Kis istállónál alkalmazott tanuló nehezen érvényesült, meg kellett küzdenünk. Érdekességként említem, hogy a háború után az ügetőn kezdtem. Egy Palásti nevű tulajdonos galopp lovait ugyanis az ügetőn helyezte el, nekünk is ott szerzett

szállást. A versenypályán belül lévő homokon dolgoztunk, a lovakat ott készítettük fel.

A lovas nevelés céljából fenntartott megyeri pálya sajnos megszűnt, mi kezdők nehéz helyzetbe kerültünk, a lecsökkentett számú versenynapon kevesebb lehetőséget kaptunk, ráadásul az élvonalbeli zsokékkal kellett felvenni a versenyt. Az akkori színvonal nagyon magas volt. Fogyasztással 45-46 kilót tudtam vállalni, a crack zsoké Bocskai és Csuta is tudtak ennyit , és az természetes, hogy elsősorban őket ültették fel. Néhány év múlva Balogh Lajos és Alafi Péter 39, 40 kilogrammjukkal lettek sampionok.

Első idomárom Kertész Sándor tanácsolta, válasszak

magamnak példaképet és figyeljem lovaglásait. Bocskait néztem ki, tetszett az ülése, finom lovaglási stílusa. Máig Gutai Jánost tartom a legnagyobbnak. Ideálisan ült, együtt haladt a lóval, a finisben lovát nagyszerűen hozta. Soha nem felejtem el az 1947. évi Szent István díj végküzdelmét, amikor két kiváló lovas, Gutai Hellassal és Schejbal Marioval óriásit finiselve holtversenyben értek célba. Örülök, hogy gyerekként együtt lovagolhattam Szokolai Istvánnal, Keszthelyi Istvánnal, Klimscha Alberttel, a külföldi Gill Edével és Papadopoulossal. A kollégák közül Németh Ferenccel alakult ki a legjobb kapcsolatom. Versenyben sokszor voltunk ellenfelek, de barátságunkat ez természetesen soha nem befolyásolta.

Hogyan alakult pályafutása a továbbiakban?

Szabó Lajostól vonultam be, a leszerelés után Tóth Elemérnél, Aperianov Zakariásnál, Stecák Jenőnél lovagoltam. Ebből látszik, hogy az államosítás után a vezetőség milyen gyakran, sokszor évente helyezte át a lovasokat. Stecák Jenőnél történt, hogy egy rossz természetű ló, Turbán a bokszban elkapta a könyökömet, és fájdalmas sérülést szenvedtem. Vasárnap verseny közben kiújultak fájdalmaim, nem tudtam kellő eréllyel lovagolni és a finisben kikaptam. A Versenyintézőség felelősségre vont, de magyarázatomat nem fogadták el. Ráadásul Varga Antal igazgató emberileg megbántott, amit önérzetesen visszautasítottam. Ennek következtében kitanulva a villanyszerelő szakmát az Ikarusba mentem dolgozni, ahol túlzás nélkül, igazán jól éreztem magam. Két év múlva 56 nyarán a Keletinél véletlenül összetalálkoztam Török Imrével, aki rábeszélt, jöjjek vissza. Hamar döntöttem és Galló Mihályhoz osztottak be. Októberben Barkóval megnyertem a Budapesti díjat, életem első nagyversenyét. Barkó jó ló volt, érzésem szerint a Derbyt is megnyertem volna, de balszerencsénkre felbuktunk.

Dara Józsefnél, Gutai Jánosnál, Mátyus Györgynél, Keszthelyi Istvánnál, Horák Jánosnál, utoljára Aperianov Zakariásnál lovagoltam. Szeretettel gondolok Galló Mihályra, kiemelve emberi tulajdonságait. Nemcsak az idomításhoz értett, tisztában volt a versenytechnikával, hendikeppelt is, ennek megfelelően nevezett. Szívesen emlékezem a Mátyusnál és Horáknál töltött időre is. Előnyös ajánlatot kaptam Bécsből és az egyik legnagyobb svédországi istállótól, sajnálom, hogy itthon nem kaptam meg az engedélyt. Óriási lehetőségtől estem el.

Milyen lovakkal aratta legnagyobb sikereit?

Első Derbymet Indokkal nyertem a sokkal jobb, évjárat első Direktor előtt. Amikor télen Darához kerültem, a sok rossz ló közül egyedül Indokban bízhattunk. Egyetlen reménységünk magas fejtartása miatt nem tetszett. Szokolai István javaslatára hosszú szárat adva átlovagoltam és a háromévest sikerült említett tulajdonságáról leszoktatnom. Ennek következtében megváltozott akciója, lépése tért nyerő lett. Indok tavasszal nehezen jött formába, bíztató volt, amikor hosszúra hendikepet nyert. Felkészítésében nehézséget okozott, hogy az istállóban nem találtunk mellé munkapartnert. Egyedül a helyből gyors, rövidtávú félvér Fizetővel tudtuk dolgozni, de az egyébként becsületes Fizető kevés volt a feladatra. Dara a Derby előtt kényszerből, mert Indokot munkában nem tudtuk megküldeni, elindította egy 1600 méteres hendikepben. Indok a mély pályán kedvetlenül versenyzett, már a fordulóban ostorozni kellett. Végül gyenge negyedik lettem. A Derbyben Direktor fölényesen, magabiztosan galoppozott az élen, közvetlenül mögé helyezkedtem. Az egyenes közepén ostort cserélve, erősen lovagolva megtámadtam Direktort. A hatalmas termetű favoritot meglepett lovasa Pozsonyi nem tudta hirtelen felrázni, ezért nyerhettünk. A revánsra a Kincsem díjban került volna sor. Direktorra ekkor már Keszthelyit ültették. Direktor miatt háromszor volt vissza start, az érvényes indítás pillanatában az idegileg felhúzott Indok elfordult és menthetetlenül állva maradtunk. Engem azért vontak felelősségre, miért nem lovagoltam az eltávolodott mezőny után, Dara engedélyét a Derby előtti szakszerűtlennek ítélt menedzselés miatt visszavonták. Indok a későbbiekben új idomárjánál hendikep szinten versenyzett.

A gyors kis Mimiről akkor tudtuk meg, hogy rendkívüli képességű, amikor kétévesen újoncként 800-as munkában súlyt adva sétált egy versenyben már jól próbált tréningtárs mellett. Július 15-én a Tiszai díjban 1100-on összekerültünk Imperiállal. Érzésem szerint ekkor még megverhettük volna Imperiált.

(Hesp József megjegyzése: Imperiál is, Mimi is két versenyt nyert addig. Mimi a Margitszigetiben 1000-re 59. 6 mp alatt 7 hosszal csak sétált. A Turf e futása alapján véleményezte Imperiál elé az első helyre.)

Balszerencsénkre a felázott talajon a kis patájú Mimi nem adta teljes tudását, 600-ig fogva mentünk, Imperiál onnan került fölénybe. A Pesti Turf így számolt be:”Mimi a nehéz talaj miatt hátrányos helyzetbe került a

ménekkel, különösen Imperiállal szemben.”

Seebirk nagyon jó, könnyen kezelhető, intelligens, fürge ló volt, szerintem még Amerikában, az ottani kis kerületű pályákon is megállta volna a helyét. Baden-Badenben volt topon, a Magyar St.Leger csupán könnyű galopp lett volna számára. Egy tervbe vett olasz verseny miatt, hogy pihenőhöz jusson, nem engedték futni. Az olaszországi út végül nem jött össze.

Muskátlit tartom a legjobb lónak, amelyen valaha is ültem. Seebirkkel összehasonlítva ez bizonyára furcsán hangzik. 1300-tól 2800 méterig nyert, ami klasszis szinten nem kis dolog. Sokoldalú, kiváló kanca volt, minden távon hűségesen adta képességét.

Avance jó ló volt, de nem volt őszinte. A Köztársasági díjban külső startszámot kaptam és sikerült a start pillanatát nagyszerűen elkapnom. Legjobban elugorva hosszakkal, kézből jártam a többiek előtt. 700-ig könnyű nyerőnek gondoltam magam, akkor Avance abbahagyta a menést és a háttérből a lassan kezdő osztrák Brillant a célig biztosan megvert. Erélytelen lovaglás miatt egy hónapra eltiltottak. Ezen kívül Avance miatt még egyszer részesítettek eltiltásban. Más lovasnak is voltak vele gondjai. Megbízhatatlanságát, ideges természetét örökítette, a tenyésztésben nem vált be.

Hogyan emlékezik a sokat vitatott Ménesek Nagydíjára?

Peleid a Ménesek Nagydíja előtti 2000 méteres záró munkájában elszórta az előző évi derbygyőztes Andát, amit felkérésre én lovagoltam. Ebből is látszik, milyen jó is volt Peleid. A Ménesek Nagydíjában Pioneer elől volt, valóban nyerőnek látszott, de a végére elfáradt. Azért nem vettem fel az ostort, mert Pioneer ezt nem szerette, többet használt nála, ha kézzel küldik, ostorra nem újított. Viszont Peleid még egyszer jött és pont a célban elkapott. Gyengébb lovon ülő vesztes lovasnak külön pech, ha nagyobb klasszisú ellenfelétől éppen csak kikap, az én esetemben célfotós orrhosszal. Ha Peleid esélyének megfelelően igazi képességét kifutva messze megver, azt mindenki természetesnek veszi. Pioneer nem volt igazán klasszis, istállótársa Íjász a Derbyben és a St.Legerben is biztosan megverte. Ennyi idő után is ezt tudom az esetről elmondani.

Kérem, beszéljen a zsokéhivatásról!

Sokat köszönhetünk a lovas nevelés céljából fenntartott megyeri pályának, ahol lovászfiú egyáltalán nem vihetett magával ostort. Meg is tanultunk kézzel lovagolni, a későbbiekben nem ütöttünk feleslegesen. Balogh Jánost idézem: „csak az a lovas ostoroz, aki elfárad. „A lovas kézzel segíti lovát az előre haladásban, a lónak így nincs oka, hogy törjön. Kézzel kell a lovat megindítani, minimum 300 méteren keresztül kell átlovagolni és csak ezután szabad ostorhoz nyúlni. Először mutogatjuk a botot, nem átmenet nélkül, nem váratlanul ütünk vele, mert a ló az ijedtségtől, egyetlen ostorcsapástól is törhet. Csúnya látvány, amikor egy ló az összevissza csapkodástól irányt változtat. A versenyintézőség szigorúan bírálta el az egyenes irány betartását. Első alkalommal a lovast figyelmeztették. Fájdalmat okozva nem érünk célt, csakis úgy, ha ösztökélünk. Durva bánásmóddal már sok lónak elvették a szívét.

Azelőtt természetes volt, hogy a vasárnapi futók pénteken 500 méteres spriccert mentek. Stecáknál együtt voltam Alafi Péterrel. A pénteki gyorsmunkákat arra használtuk, hogy a villámgyors ostorcserét gyakoroljuk. Fontos az ostor megfelelő kezelése, verseny közben a lovasnak tudnia kell pillanat alatt az egyik kézből a másikba áttenni. Erre különösen akkor van szükség, ha a ló fáradt, illetve tör. Alafit nagyra becsülöm, a szakma művésze. Annak idején arra kért, hogy öccsét Lacit lássam el tanácsokkal, mert rá nem hallgat.

Általában nem kaptam szigorú, merev lovaglási utasítást. „Rád bízom! - mondta trénerem többnyire. Persze ehhez alkalmazkodni kell a verseny alakulásához. Döntő lehet a pillanatnyi helyzetfelismerés, észnél kell lenni, ha például utat kapok, azt a másodperc töredéke alatt kihasználom, mert lehet, hogy az ellenfelek azonnal visszacsuknak. Különösen a hosszú távú verseny alakulhat másképpen, mint ahogy előre elképzeltük. Maringotte állóképes volt, a Magyar Kanca díj előtt a tréner Kováts László II. csak annyit mondott: „Vigyázz arra, hogy tempó legyen!”. Start után senki nem akart menni, nem volt iram. Ez veszélyes lehetett volna számunkra, ezért élre álltam és a nekünk kedvező módon alakítottam a versenyt.

Milyennek ítélte meg a külföldi lovasokat?

A környező országokban a szakmának, a lovasképzésnek nincsenek olyan hagyományai, mint nálunk. A magyar lovasokhoz lovaglási technikájuk, ülésük, rövid kengyelhasználatuk alapján a lengyelek hasonlítottak a legjobban. 1965-ben a varsói miting után az akkor már tréner, előzőleg nemzetközileg elismert lovas Nasibov azt nyilatkozta, ha a szovjet lovakat magyarok lovagolják, más nemzet nem nyert volna versenyt. A lengyeleknél Jednaszewskit és Melnickit, az NDK-ból Czaplewskit, a szovjeteknél a már említett Nasibovot, a románoknál Pallt tartottam kiváló zsokénak. Nemzetközi versenyen kirívó sportszerűtlenséget csak 1968-ban a Csehszlovák Derbyben tapasztaltam. Novelát lovagoltam. A Prágában működő szovjet idomár- zsoké Laksz három lova közül kettő azt a feladatot kapta, hogy rám ügyeljen. Átlátva szándékukat a túlsó egyenesben belül kibújva sikerült leráznom őket, a futam alatt többé nem találkoztam velük. Végül zavartalan versenyt futva a tőlünk vásárolt Sebestyén vert meg egy hosszal a magyar vendéglovas Pintér Mihállyal nyergében, Laksz Siestával 6 hosszas harmadik.

Kérem, beszéljen az utolsó győzelméről, amely Ön számára rossz emlék maradt!

Ibériával a szezon utolsó előtti napján nyertem. Ősszel megszakítás nélkül ötször helyen végzett, mindig küzdelemben, előfordult, hogy csak orrhosszal kaptunk ki. Ibéria nehezen kezdő ló volt, lovaglását nehéz volt eltalálni, többször úgy nézett ki, hogy elkésett. Nemcsak velem kapott ki. Ebben az emlékezetes futamban idomári utasításra próbálkozásképpen helyből kellett a versenyt felvennem, ami lovamnak nem feküdt, hiányzott belőle a végsebesség, így lettem szoros ötödik. A győztes futásnál kedvezően alakult a verseny. Nem a legjobb startot véve, átmenetileg rossz pozícióba kerülve nem tudtam átvenni a kezdeti tempót, ezért a lóban maradt a végsebesség, végre szerencsével hazaért. A versenyintézőség Ibéria feltűnő formaváltozása miatt 500 Ft-tal megbírságolt és az év végéig eltiltott a lovaglástól. Igazságtalannak tartottam az ítéletet, a szigorú büntetést nem érdemeltem meg. A sampionátusért vívott küzdelemben a döntő pillanatban elvették tőlem a lehetőséget, hogy rangelső legyek.

Elkeseredésemben szántam el magam a sorsdöntő lépésre.

Eddig tartott Krusnyiczky Márton beszámolója, többet nem akar, de nem is tudna mondani. A továbbiakban a Pesti Turfot idézem, illetve az üggyel kapcsolatos saját véleményemet fejtem ki.

Íme a Pesti Turf következő heti beszámolója: „Ibéria jól megtréfálta a fogadókat. Az utóbbi időben többször egymás után helyezve volt, majd az elmúlt vasárnap nagy ívben fordulva biztos ötödiknek zárkózott fel. Mindenki elkönyvelte, a hatéves elfáradt és kezd visszafelé menni. Azonban vasárnap alaposan rácáfolt előző futására, a távoszlopnál elérte ellenfeleit és egyszerűen lelépte azokat. Meg kell jegyeznünk, Szürkebarát nem is igyekezett ellenfél lenni. „

Nincs szándékomban a 27 év előtti versenyintézőségi döntést felülbírálni, távol álljon tőlem, annál is inkább, mivel hosszú ideig magam is a testület tagja voltam és enyhén szólva sportszerűtlenség lenne részemről egy másik intézőség állásfoglalását megkérdőjelezni. Ennyi idő elteltével értelmetlen lenne és a történteken amúgy sem változtatna. Szigorúan kívülállóként maradva a tárgyilagosság szempontjából a Pesti Turf hendikepszámait, a számszerű feldolgozást említem. Eszerint Ibéria meglehetősen egyöntetű formákkal érte el helyezéseit: 68½, majd négyszer egymás után 69, annál a kritikus futásnál 66½, a nyerésnél 71. Tényként említem, utolsó futásával kapcsolatban Krusnyiczkyt nem vonták felelősségre, magyarázatot sem kértek, tehát akkor elfogadták lovaglását. Erre a következő verseny után utólag tértek vissza. A feltűnőnek ítélt formaváltozás 4½ kg-ot tett ki, az előző, sorozatos futásokhoz mérve 2½ kg-ot. A feltűnő minősítés arra utal, hogy a 4½ kg-ot már túlzott, elfogadhatatlan javulásnak tartották, annyira, hogy a sampionátus lehetőségét is elvették Az már természetesen egyéni megítélés, hogy ki mekkora javulást értékel feltűnő formaváltozásnak.

A jelenleg érvényben lévő Galopp Verseny Szabályzat lehetővé teszi a fellebbezést, és a pénzbírság, illetve az eltiltás csak azután lép életbe, ha a Lóversenyzést Felügyelő Bizottság a fellebbezést elutasította. Akkor erre még nem volt lehetőség.

	tartalom - telivér
	Egy önérzetes lovas KRUSNYICZKY MÁRTON írta: Hesp József Annak idején 1974-ben nagy feltűnést keltett, amikor Krusnyiczky Márton váratlanul, máról holnapra abbahagyta a versenylovaglást és végleg hátat fordított a lósportnak. Negyedszázada a szakmának még rangja volt, az addig példa nélküli eset, hogy egy sztárzsoké pályafutásának csúcsán, abban az évben, amikor egy ponttal marad el a sampionátustól és könnyűszerrel lovagol 50 kilót, látszólag hirtelen elhatározásból új életet kezd, az üzembelieket és a versenylátogatókat egyaránt meglepte. A zsoké legnagyobb ellenfele az elnehezedés, testsúlyukat többen csak egészségük károsításával képesek tartani, ezért kénytelenek idő előtt állást változtatni. Mindenki tudta, hogy ezúttal másról van szó. Emlékezetes, amikor a Ménesek Nagydíjában az élen lévő, már nyerőnek látszó Pioneerral a célban kikapott a vert helyzetből újító Peleidtől. Voltak, akik hibáztatták, sokan máig ezzel magyarázzák távozását. Pedig a versenyintézőség nem vonta felelősségre, nem marasztalta el, a vereségnek nem voltak következményei. (Hesp József megjegyzése: Az év szenzációja volt, hogy Doncaster St. Leger nyerő Budapesten starthoz áll. Az angol hivatalos hendikepper az Epsom Derby nyerőjét mindössze fél kilóval helyezte Peleid fölé. Nem az volt a meglepetés, hogy Peleid megnyerte a Ménesek Nagydíját, hanem az, hogy csak orrhosszal.) Krusnyiczky Márton egyetlen szó nélkül visszavonult, a pályát, sikereinek színterét azóta elkerüli. A régi turfbarátok még mindig emlékeznek finislovaglásaira, győzelmeire, meglepő elhatározása a mai napig beszédtéma. Ezért kerestem fel és örülök, hogy elsőként sikerült nyilatkozatra bírnom. Bevallom, felmondásának valós oka engem is érdekelt. Szívesen, mondhatni felszabadultan mesél pályafutásáról. Újpesti gyerek voltam, kis növésű, 25 kilogrammos, amikor 1940-ben lóversenyre járó ismerősök kivittek Alagra. A nagy lovas nevelő Pejacsevichet ajánlották, de ott éppen nem volt felvétel. Kertész Sándornál helyezkedtem el, öt évre kötöttünk lovászfiú szerződést. Trénerem 1943-ra kért részemre lovaglási engedélyt. A 39 kg-os legkisebb teherből a 3½ kg engedményt levéve 35½-et tudtam gond nélkül nyeregbe vinni Akkoriban ez nem ment ritkaságszámba, a tanulók között sok könnyű gyerek volt. Első versenyemet 1944 tavaszán Megyeren nyertem egy Feri nevű lóval. Tanítómesteremnek az üldöztetés miatt abba kellett hagynia a trenírozást, szerződésemet Esch Győző vette át. Kis istállónál alkalmazott tanuló nehezen érvényesült, meg kellett küzdenünk. Érdekességként említem, hogy a háború után az ügetőn kezdtem. Egy Palásti nevű tulajdonos galopp lovait ugyanis az ügetőn helyezte el, nekünk is ott szerzett szállást. A versenypályán belül lévő homokon dolgoztunk, a lovakat ott készítettük fel. A lovas nevelés céljából fenntartott megyeri pálya sajnos megszűnt, mi kezdők nehéz helyzetbe kerültünk, a lecsökkentett számú versenynapon kevesebb lehetőséget kaptunk, ráadásul az élvonalbeli zsokékkal kellett felvenni a versenyt. Az akkori színvonal nagyon magas volt. Fogyasztással 45-46 kilót tudtam vállalni, a crack zsoké Bocskai és Csuta is tudtak ennyit , és az természetes, hogy elsősorban őket ültették fel. Néhány év múlva Balogh Lajos és Alafi Péter 39, 40 kilogrammjukkal lettek sampionok. Első idomárom Kertész Sándor tanácsolta, válasszak magamnak példaképet és figyeljem lovaglásait. Bocskait néztem ki, tetszett az ülése, finom lovaglási stílusa. Máig Gutai Jánost tartom a legnagyobbnak. Ideálisan ült, együtt haladt a lóval, a finisben lovát nagyszerűen hozta. Soha nem felejtem el az 1947. évi Szent István díj végküzdelmét, amikor két kiváló lovas, Gutai Hellassal és Schejbal Marioval óriásit finiselve holtversenyben értek célba. Örülök, hogy gyerekként együtt lovagolhattam Szokolai Istvánnal, Keszthelyi Istvánnal, Klimscha Alberttel, a külföldi Gill Edével és Papadopoulossal. A kollégák közül Németh Ferenccel alakult ki a legjobb kapcsolatom. Versenyben sokszor voltunk ellenfelek, de barátságunkat ez természetesen soha nem befolyásolta. Hogyan alakult pályafutása a továbbiakban? Szabó Lajostól vonultam be, a leszerelés után Tóth Elemérnél, Aperianov Zakariásnál, Stecák Jenőnél lovagoltam. Ebből látszik, hogy az államosítás után a vezetőség milyen gyakran, sokszor évente helyezte át a lovasokat. Stecák Jenőnél történt, hogy egy rossz természetű ló, Turbán a bokszban elkapta a könyökömet, és fájdalmas sérülést szenvedtem. Vasárnap verseny közben kiújultak fájdalmaim, nem tudtam kellő eréllyel lovagolni és a finisben kikaptam. A Versenyintézőség felelősségre vont, de magyarázatomat nem fogadták el. Ráadásul Varga Antal igazgató emberileg megbántott, amit önérzetesen visszautasítottam. Ennek következtében kitanulva a villanyszerelő szakmát az Ikarusba mentem dolgozni, ahol túlzás nélkül, igazán jól éreztem magam. Két év múlva 56 nyarán a Keletinél véletlenül összetalálkoztam Török Imrével, aki rábeszélt, jöjjek vissza. Hamar döntöttem és Galló Mihályhoz osztottak be. Októberben Barkóval megnyertem a Budapesti díjat, életem első nagyversenyét. Barkó jó ló volt, érzésem szerint a Derbyt is megnyertem volna, de balszerencsénkre felbuktunk. Dara Józsefnél, Gutai Jánosnál, Mátyus Györgynél, Keszthelyi Istvánnál, Horák Jánosnál, utoljára Aperianov Zakariásnál lovagoltam. Szeretettel gondolok Galló Mihályra, kiemelve emberi tulajdonságait. Nemcsak az idomításhoz értett, tisztában volt a versenytechnikával, hendikeppelt is, ennek megfelelően nevezett. Szívesen emlékezem a Mátyusnál és Horáknál töltött időre is. Előnyös ajánlatot kaptam Bécsből és az egyik legnagyobb svédországi istállótól, sajnálom, hogy itthon nem kaptam meg az engedélyt. Óriási lehetőségtől estem el. Milyen lovakkal aratta legnagyobb sikereit? Első Derbymet Indokkal nyertem a sokkal jobb, évjárat első Direktor előtt. Amikor télen Darához kerültem, a sok rossz ló közül egyedül Indokban bízhattunk. Egyetlen reménységünk magas fejtartása miatt nem tetszett. Szokolai István javaslatára hosszú szárat adva átlovagoltam és a háromévest sikerült említett tulajdonságáról leszoktatnom. Ennek következtében megváltozott akciója, lépése tért nyerő lett. Indok tavasszal nehezen jött formába, bíztató volt, amikor hosszúra hendikepet nyert. Felkészítésében nehézséget okozott, hogy az istállóban nem találtunk mellé munkapartnert. Egyedül a helyből gyors, rövidtávú félvér Fizetővel tudtuk dolgozni, de az egyébként becsületes Fizető kevés volt a feladatra. Dara a Derby előtt kényszerből, mert Indokot munkában nem tudtuk megküldeni, elindította egy 1600 méteres hendikepben. Indok a mély pályán kedvetlenül versenyzett, már a fordulóban ostorozni kellett. Végül gyenge negyedik lettem. A Derbyben Direktor fölényesen, magabiztosan galoppozott az élen, közvetlenül mögé helyezkedtem. Az egyenes közepén ostort cserélve, erősen lovagolva megtámadtam Direktort. A hatalmas termetű favoritot meglepett lovasa Pozsonyi nem tudta hirtelen felrázni, ezért nyerhettünk. A revánsra a Kincsem díjban került volna sor. Direktorra ekkor már Keszthelyit ültették. Direktor miatt háromszor volt vissza start, az érvényes indítás pillanatában az idegileg felhúzott Indok elfordult és menthetetlenül állva maradtunk. Engem azért vontak felelősségre, miért nem lovagoltam az eltávolodott mezőny után, Dara engedélyét a Derby előtti szakszerűtlennek ítélt menedzselés miatt visszavonták. Indok a későbbiekben új idomárjánál hendikep szinten versenyzett. A gyors kis Mimiről akkor tudtuk meg, hogy rendkívüli képességű, amikor kétévesen újoncként 800-as munkában súlyt adva sétált egy versenyben már jól próbált tréningtárs mellett. Július 15-én a Tiszai díjban 1100-on összekerültünk Imperiállal. Érzésem szerint ekkor még megverhettük volna Imperiált. (Hesp József megjegyzése: Imperiál is, Mimi is két versenyt nyert addig. Mimi a Margitszigetiben 1000-re 59. 6 mp alatt 7 hosszal csak sétált. A Turf e futása alapján véleményezte Imperiál elé az első helyre.) Balszerencsénkre a felázott talajon a kis patájú Mimi nem adta teljes tudását, 600-ig fogva mentünk, Imperiál onnan került fölénybe. A Pesti Turf így számolt be:”Mimi a nehéz talaj miatt hátrányos helyzetbe került a ménekkel, különösen Imperiállal szemben.” Seebirk nagyon jó, könnyen kezelhető, intelligens, fürge ló volt, szerintem még Amerikában, az ottani kis kerületű pályákon is megállta volna a helyét. Baden-Badenben volt topon, a Magyar St.Leger csupán könnyű galopp lett volna számára. Egy tervbe vett olasz verseny miatt, hogy pihenőhöz jusson, nem engedték futni. Az olaszországi út végül nem jött össze. Muskátlit tartom a legjobb lónak, amelyen valaha is ültem. Seebirkkel összehasonlítva ez bizonyára furcsán hangzik. 1300-tól 2800 méterig nyert, ami klasszis szinten nem kis dolog. Sokoldalú, kiváló kanca volt, minden távon hűségesen adta képességét. Avance jó ló volt, de nem volt őszinte. A Köztársasági díjban külső startszámot kaptam és sikerült a start pillanatát nagyszerűen elkapnom. Legjobban elugorva hosszakkal, kézből jártam a többiek előtt. 700-ig könnyű nyerőnek gondoltam magam, akkor Avance abbahagyta a menést és a háttérből a lassan kezdő osztrák Brillant a célig biztosan megvert. Erélytelen lovaglás miatt egy hónapra eltiltottak. Ezen kívül Avance miatt még egyszer részesítettek eltiltásban. Más lovasnak is voltak vele gondjai. Megbízhatatlanságát, ideges természetét örökítette, a tenyésztésben nem vált be. Hogyan emlékezik a sokat vitatott Ménesek Nagydíjára? Peleid a Ménesek Nagydíja előtti 2000 méteres záró munkájában elszórta az előző évi derbygyőztes Andát, amit felkérésre én lovagoltam. Ebből is látszik, milyen jó is volt Peleid. A Ménesek Nagydíjában Pioneer elől volt, valóban nyerőnek látszott, de a végére elfáradt. Azért nem vettem fel az ostort, mert Pioneer ezt nem szerette, többet használt nála, ha kézzel küldik, ostorra nem újított. Viszont Peleid még egyszer jött és pont a célban elkapott. Gyengébb lovon ülő vesztes lovasnak külön pech, ha nagyobb klasszisú ellenfelétől éppen csak kikap, az én esetemben célfotós orrhosszal. Ha Peleid esélyének megfelelően igazi képességét kifutva messze megver, azt mindenki természetesnek veszi. Pioneer nem volt igazán klasszis, istállótársa Íjász a Derbyben és a St.Legerben is biztosan megverte. Ennyi idő után is ezt tudom az esetről elmondani. Kérem, beszéljen a zsokéhivatásról! Sokat köszönhetünk a lovas nevelés céljából fenntartott megyeri pályának, ahol lovászfiú egyáltalán nem vihetett magával ostort. Meg is tanultunk kézzel lovagolni, a későbbiekben nem ütöttünk feleslegesen. Balogh Jánost idézem: „csak az a lovas ostoroz, aki elfárad. „A lovas kézzel segíti lovát az előre haladásban, a lónak így nincs oka, hogy törjön. Kézzel kell a lovat megindítani, minimum 300 méteren keresztül kell átlovagolni és csak ezután szabad ostorhoz nyúlni. Először mutogatjuk a botot, nem átmenet nélkül, nem váratlanul ütünk vele, mert a ló az ijedtségtől, egyetlen ostorcsapástól is törhet. Csúnya látvány, amikor egy ló az összevissza csapkodástól irányt változtat. A versenyintézőség szigorúan bírálta el az egyenes irány betartását. Első alkalommal a lovast figyelmeztették. Fájdalmat okozva nem érünk célt, csakis úgy, ha ösztökélünk. Durva bánásmóddal már sok lónak elvették a szívét. Azelőtt természetes volt, hogy a vasárnapi futók pénteken 500 méteres spriccert mentek. Stecáknál együtt voltam Alafi Péterrel. A pénteki gyorsmunkákat arra használtuk, hogy a villámgyors ostorcserét gyakoroljuk. Fontos az ostor megfelelő kezelése, verseny közben a lovasnak tudnia kell pillanat alatt az egyik kézből a másikba áttenni. Erre különösen akkor van szükség, ha a ló fáradt, illetve tör. Alafit nagyra becsülöm, a szakma művésze. Annak idején arra kért, hogy öccsét Lacit lássam el tanácsokkal, mert rá nem hallgat. Általában nem kaptam szigorú, merev lovaglási utasítást. „Rád bízom! - mondta trénerem többnyire. Persze ehhez alkalmazkodni kell a verseny alakulásához. Döntő lehet a pillanatnyi helyzetfelismerés, észnél kell lenni, ha például utat kapok, azt a másodperc töredéke alatt kihasználom, mert lehet, hogy az ellenfelek azonnal visszacsuknak. Különösen a hosszú távú verseny alakulhat másképpen, mint ahogy előre elképzeltük. Maringotte állóképes volt, a Magyar Kanca díj előtt a tréner Kováts László II. csak annyit mondott: „Vigyázz arra, hogy tempó legyen!”. Start után senki nem akart menni, nem volt iram. Ez veszélyes lehetett volna számunkra, ezért élre álltam és a nekünk kedvező módon alakítottam a versenyt. Milyennek ítélte meg a külföldi lovasokat? A környező országokban a szakmának, a lovasképzésnek nincsenek olyan hagyományai, mint nálunk. A magyar lovasokhoz lovaglási technikájuk, ülésük, rövid kengyelhasználatuk alapján a lengyelek hasonlítottak a legjobban. 1965-ben a varsói miting után az akkor már tréner, előzőleg nemzetközileg elismert lovas Nasibov azt nyilatkozta, ha a szovjet lovakat magyarok lovagolják, más nemzet nem nyert volna versenyt. A lengyeleknél Jednaszewskit és Melnickit, az NDK-ból Czaplewskit, a szovjeteknél a már említett Nasibovot, a románoknál Pallt tartottam kiváló zsokénak. Nemzetközi versenyen kirívó sportszerűtlenséget csak 1968-ban a Csehszlovák Derbyben tapasztaltam. Novelát lovagoltam. A Prágában működő szovjet idomár- zsoké Laksz három lova közül kettő azt a feladatot kapta, hogy rám ügyeljen. Átlátva szándékukat a túlsó egyenesben belül kibújva sikerült leráznom őket, a futam alatt többé nem találkoztam velük. Végül zavartalan versenyt futva a tőlünk vásárolt Sebestyén vert meg egy hosszal a magyar vendéglovas Pintér Mihállyal nyergében, Laksz Siestával 6 hosszas harmadik. Kérem, beszéljen az utolsó győzelméről, amely Ön számára rossz emlék maradt! Ibériával a szezon utolsó előtti napján nyertem. Ősszel megszakítás nélkül ötször helyen végzett, mindig küzdelemben, előfordult, hogy csak orrhosszal kaptunk ki. Ibéria nehezen kezdő ló volt, lovaglását nehéz volt eltalálni, többször úgy nézett ki, hogy elkésett. Nemcsak velem kapott ki. Ebben az emlékezetes futamban idomári utasításra próbálkozásképpen helyből kellett a versenyt felvennem, ami lovamnak nem feküdt, hiányzott belőle a végsebesség, így lettem szoros ötödik. A győztes futásnál kedvezően alakult a verseny. Nem a legjobb startot véve, átmenetileg rossz pozícióba kerülve nem tudtam átvenni a kezdeti tempót, ezért a lóban maradt a végsebesség, végre szerencsével hazaért. A versenyintézőség Ibéria feltűnő formaváltozása miatt 500 Ft-tal megbírságolt és az év végéig eltiltott a lovaglástól. Igazságtalannak tartottam az ítéletet, a szigorú büntetést nem érdemeltem meg. A sampionátusért vívott küzdelemben a döntő pillanatban elvették tőlem a lehetőséget, hogy rangelső legyek. Elkeseredésemben szántam el magam a sorsdöntő lépésre. Eddig tartott Krusnyiczky Márton beszámolója, többet nem akar, de nem is tudna mondani. A továbbiakban a Pesti Turfot idézem, illetve az üggyel kapcsolatos saját véleményemet fejtem ki. Íme a Pesti Turf következő heti beszámolója: „Ibéria jól megtréfálta a fogadókat. Az utóbbi időben többször egymás után helyezve volt, majd az elmúlt vasárnap nagy ívben fordulva biztos ötödiknek zárkózott fel. Mindenki elkönyvelte, a hatéves elfáradt és kezd visszafelé menni. Azonban vasárnap alaposan rácáfolt előző futására, a távoszlopnál elérte ellenfeleit és egyszerűen lelépte azokat. Meg kell jegyeznünk, Szürkebarát nem is igyekezett ellenfél lenni. „ Nincs szándékomban a 27 év előtti versenyintézőségi döntést felülbírálni, távol álljon tőlem, annál is inkább, mivel hosszú ideig magam is a testület tagja voltam és enyhén szólva sportszerűtlenség lenne részemről egy másik intézőség állásfoglalását megkérdőjelezni. Ennyi idő elteltével értelmetlen lenne és a történteken amúgy sem változtatna. Szigorúan kívülállóként maradva a tárgyilagosság szempontjából a Pesti Turf hendikepszámait, a számszerű feldolgozást említem. Eszerint Ibéria meglehetősen egyöntetű formákkal érte el helyezéseit: 68½, majd négyszer egymás után 69, annál a kritikus futásnál 66½, a nyerésnél 71. Tényként említem, utolsó futásával kapcsolatban Krusnyiczkyt nem vonták felelősségre, magyarázatot sem kértek, tehát akkor elfogadták lovaglását. Erre a következő verseny után utólag tértek vissza. A feltűnőnek ítélt formaváltozás 4½ kg-ot tett ki, az előző, sorozatos futásokhoz mérve 2½ kg-ot. A feltűnő minősítés arra utal, hogy a 4½ kg-ot már túlzott, elfogadhatatlan javulásnak tartották, annyira, hogy a sampionátus lehetőségét is elvették Az már természetesen egyéni megítélés, hogy ki mekkora javulást értékel feltűnő formaváltozásnak. A jelenleg érvényben lévő Galopp Verseny Szabályzat lehetővé teszi a fellebbezést, és a pénzbírság, illetve az eltiltás csak azután lép életbe, ha a Lóversenyzést Felügyelő Bizottság a fellebbezést elutasította. Akkor erre még nem volt lehetőség.