pendragon club - tartalom - telivér

A DIÓSPUSZTAI MÉNES 2002

írta: Hesp József

Dióspusztai fedezőmének 2002-ben

Apanázs (HUN) pm 1986. (Pasha-Annabál 14, Imperiál)

Bin Shaddad (USA) stpm 1984. (Riverman-Expediency)

Dembinszky (GB) pm 1990. (Niniski-Dead End 7, Bold Lad)

Dhahran (GB) pm 1990. (Mtoto-Fur Hat 3, Habitat)

Finavon (GB) pm 1990. (Soviet Star-Dunninald, Mill Reef)

Guarde Royale (GB) pm 1980. (Ile de Bourbon-Britannia's Rule)

Horatio Luro (USA) pm 1987. (El Gran Senor-Solo Haina) EBF

Jolly Groom (USA) pm 1984. (Blushing Groom-Jolivar, Herbager)

Majestic Light (IRE) pm 1993. (Contract Law-Miss Ming)

Noble Law (GB) pm 1988. (Kalaglow-Nuravia, Nureyev)

Swift Boy (GB) pm 1989. (Nashamaa-Swift Linnet, Wolver Hollow)

Try Star (GB) sm 1983. (Star Appeal-Trespass 21, Sovereign Path) 

A „telivér” múlt havi számában úti beszámolót olvashattunk a cseh tenyésztők büszkeségéről, a Napajedlai ménesről. Amit nekik Napajedla, azt nekünk Dióspuszta jelenti, noha Dióspuszta évtizedekkel fiatalabb, de hatása a tenyésztésre hasonlóan óriási. A monarchiabeli nagy ménesekből mára csak Napajedlát, Dióspusztát, és a délvidéki egykori Lelbach-féle Zobnaticát sikerült átmenteni.

A II. világháború végéig

Visszatérve Dióspusztára, a ménes idén 91 éves. Egyes korszakokban, évtizedekben voltak sikeresebb tenyészhelyek, összességében azonban vitathatatlan kiemelkedő a szerepe. És ami a lényeg, a jelenben is a telivértenyésztést szolgálja. Örvendetes, ha sokan tenyésztenek egy- két kancából, mert a kistenyésztők nagy száma visszajelzi a telivér népszerűségét, ámde elengedhetetlen, hogy emellett legyenek nagy ménesek is. Látjuk, hova jutott az osztrák versenyzés a tenyésztők nélkül. Végzetesnek bizonyult, amikor a régi, elkötelezett tenyésztő gárda kihalt, és az örökösök nem egy esetben kijátszva a végrendeletben leírtakat, nem tartották magukra nézve kötelezőnek a családi tradíció folytatását. Szerencsések a németek, náluk a telivér szeretete öröklődik. Például Erlenhof, Röttgen, Schlenderhan, stb.

A vállalkozó szellemű Jaross Sándor, aki haláláig a korszak nagyszerű ménesében, Ászárban, mint társtulajdonos érdekelt volt, 1910-ben alapította Dióspusztát. Kettős célja volt, egyrészt minőségi versenylovak tenyésztése, másrészt idegen tulajdonosok kancáinak panziós tartása. A ménes rövidesen olasz tulajdonba került, majd az első világháború után Magyar Lótenyésztő Rt.-vé alakult. A vesztes háború után a tönkrement, inflációtól elszegényedett tulajdonosoktól lelkiismeretlen, haszonra éhes kereskedők szinte fillérekért felvásároltak sokszor válogatottan jó lovakat, amelyeket a kiszállítás előtt Dióson összpontosítottak. A jövőért aggódók körében kitört óriási felháborodás nyomán a Földművelésügyi Minisztérium Lótenyésztési Főosztálya nagyon helyesen kiviteli tilalmat rendelt el, függetlenül attól, hogy a ló előzőleg külföldi tulajdonba került. Az olasz bank részére a diósi lótartás ez által értelmetlenné vált. Ekkor lépett közbe az üzlethez is nagyszerűen értő Halász Béla, és fokozatosan felvásárolta a részvényeket, hogy egyedüli tulajdonos legyen.

Dióspuszta Tatától 4 km-re fekszik, eredeti területe 341 hold, 208 hold szántó, 123 hold legelő, tengerszint feletti magassága 195 méter, a talaj mészben gazdag homok, az évi csapadékmennyiség 500 mm, kedvező eloszlásban kerül a talajba. Az anyakancákat 6 db. 5 hold, a csikókat 4 db. 5-8 hold nagyságú karámokban legeltették. Az évesek jártatására pályát létesítettek, a szálastakarmányt saját maguk termelték meg.

Tévhiten alapuló nézet, hogy a telivértenyésztés súlypontja a Dunántúlra esett. Voltak kitűnő tenyészhelyek itt is, a Tiszántúlon is, még Pest környékén is.

A legeredményesebb ménesek a két háború között:

Dunántúlon: Ászár, Bakonypölöske, Dióspuszta, Erdőmajor, Fenék, Lesvár, Öreglak, Pusztaberény.

Tiszántúlon: Árpádhalom, Csákó, Doboz, Kenderes, Kengyel, Mándok, Szabolcsszállás.

Pest környékén: Abony, Alag, Hosszúvölgy, Somló.

A Duna- Tisza közén: Tápiószentmárton.

Halász Bélának Dióspusztán kívül a másik elévülhetetlen érdeme a háború végi bombázások, az ostrom alatt tönkre tett pesti versenypálya újjáépítése, a versenyüzem talpra állítása, és a versenyzés 1946. július 7-i újra indítása. Munkáját elvégezve visszaadta a miniszteri biztosságot, és a továbbiakban az Állattenyésztési Kutatóintézet tudományos munkatársaként dolgozott.

Dióspusztai ménese részvénytársasági alapon, Hippia ménes név alatt kezdte meg működését, 1926-ban vette fel végleges nevét. Irányítása alatt Diós csakhamar árverési és panziós ménesként lett ismert. A párosításokat szakszerű elvek alapján állította össze, ügyelve emellett a versenyformára és a küllemre is. Tenyészetében tökéletesen megvalósult a hármas követelmény: a vér, a küllem és a versenyforma. A felnevelés elsőrendű volt, árverési ménesben hogy is lehetett volna másképpen. Versenyistállóját keretek között tartva egyidejűleg néhány lónál többet nem futtatott. Versenyszíne: fehér, kettős fekete szalag és sapka.

Anyakanca létszáma húszon felüli, de a harmincat nem érte el. Nagy súlyt fektetett az importokra, a kancák közel fele Angliából származott. Vásárolt Németországból, sőt Észak-Erdély visszacsatolásakor a Bályoki (Balc) ménesből is. Legsikeresebb kancája mégis a belföldi Remény, a két kiválóság, Tempó és Már enyém anyja. A kezdeti korszakban saját ménje az angol St.Becan, nem hagyott nyomot. Kancáit főleg Bony, Naplopó, Öreglak, Pázmán, Rascal, Sanskrit, Tamar fedezte.

Legjelentősebb importjait 1937-ben és1938. decemberben hozta be. Halász Béla ekkor vette Ut Majeurt és anyjának hasában az 1942. évi Derby nyerő Botondot.

1944-ben három mén fedezett Dióson: a saját tulajdonban lévő Blanc és Ut Majeur, valamint a Mária-Anna istálló (Dreher Jenő) Botondja.

Blanc balszerencsés lovaglással, rövidfejjel Derby második, magas klasszisa révén 1300-ra Káposztásmegyeri díjat és 2800-ra Széchenyi díjat nyert. Ivadékai közül a Kincsem vérű Bársony sprinter király a 30-as évek végén, Bánk a háború után eredményes versenyző és megbízható örökítő.

Ut Majeur kipróbált ménként került hozzánk, miután utódaival Angliában és Írországban már bizonyított. Nálunk is kitűnt klasszis ivadékaival.

Dióspusztának a háború végén 21 anyakancája volt. Közülük Starlight Magyar Derby és a Magyar Kancadíj, Rang Magyar Kancadíj, Siker háromszoros Austria Preis, Pax Széchenyi István Emlékverseny nyerő.

Dióspuszta a háború alatt ért fel a csúcsra. 1942-ben rekord összeggel, 480 ezer Pengővel a tenyésztők között első. Az előkelő helyezést 1943-ban megismételte.

Az anyakancák létszámát tekintve Dióspuszta nem magaslott ki a többi ménes közül.

A háború végén a tenyésztők 15 kancáig bezárólag: Horthy Jenő 27, Magyar kir. Ódalmand-Sütvényi csikótelep 24, Lelbach Gyula 23, Ászári ménes 22, Dióspusztai ménes 21, Pauly Hartmann, báró Waldbott Kelemen 20-20, Gyömrői ménes (Issekutz Gyula) 19, Erdőmajori ménes (Dreher Jenő), Dobozi ménes (gróf Wenckheim Lajos) 18-18, Kamendini ménes, Magyar kir. Kisbéri ménes 16-16 darab. Érdekességként említsünk meg néhány ismert tenyésztőt, illetve ménest: Lesvári ménes (báró Springer) 12, Kilences Bizottság 10, Fenéki ménes (herceg Festetics) 8, Kenderesi ménes (Horthy Miklós kormányzó) 7 darab. A Magyar Méneskönyv összesen 700 anyakancát sorolt fel.

A II. világháború után

1945. elején a ménes lovait Nyugatra hurcolták, csaknem a teljes állomány örökre elveszett. Arra, hogy a tenyészanyag milyen szinten lehetett, és micsoda értéket képviselt, következtethetünk a néhány visszakapott ló eredményéből. Pax eltűnt, de leánya Pansy, a Millenniumi díj háromszoros másodikja, Roppant anyja hazatért. 1947. januárban érkezett meg Pistike, ellette a klasszis Piros bugyellárist és az elnyűhetetlen Fapipát. Pistikével együtt jött fia Bánk, akinek tenyészsikerei a versenypályafutását is felülmúlták. A matuzsálemi kort megélt fedezőmén Blanc csaknem megrokkanva adta a jó kancákat, Mosolyt, Tornabuonit és Vadvirágot. Németországból legalább visszakaptunk lovakat, de az amerikaiak hajthatatlanok maradtak, náluk minden tiltakozás süket fülekre talált. Hiába próbálkozott a Magyar Lovaregylet egészen 1949-ig a barátinak mondott csehszlovákoknál, hogy legalább Árkászt és Cityt, ha lehetne… „Hadizsákmánynak nyilvánítva itt maradnak!” – jött a rövid elutasítás, lezárva minden további kísérletet. Azt sokáig nem is tudtuk, hogy a szovjetekhez mi került.

Dióspusztán a tenyésztés a honvédség szervezésében félvérekkel 1946-ban indult újra. Megalakult a Honvéd Lónevelő Telep Dióspuszta, és a Nyugatról visszakapott telivéreket itt összpontosították. A honvédség tenyésztésének legjelentősebb produktuma az 1951. évi Derbyt nyerő Szaladin. 1950-ben az FM Lótenyésztési Osztálya átvette a ménest, és áthozták az Alagon összegyűjtött kancák legjobbjait. Eleinte Alcazar, Blanc

Sultan Mahomed, Mario, Fidibus és Bánk fedezett. A háború előttről megmaradt kancák közül Brouette, Hajadon, Minci és Rapitya tűntek ki, az importok közül Euphorie, Fantoy, Mirandelle, Redeeming Star és Verka.

A negatív értelemben oly sokat emlegetett 50-es években az akkori nehézségek ellenére gyors ütemben gyarapodott a telivér állomány, javult a minőség is. Dióspusztán közel 90 kancát fedeztettek. Ide osztották be Róbert Endrét, és valamennyi mént felülmúlva a legjobban foglalkoztatták. Puhaságára, amelyet ivadékainak többségére örökített, valahogy nem voltak tekintettel.

Az FM felügyelete alá tartozó Kísérleti Gazdaságok Igazgatósága 1952-ben Kerteskőn új ménest hozott létre, a Kisbéri ménes alapításának 100 éves évfordulóján 1953-ban az egykori ménes egy más célokra használt, elhagyott telepét Apátipusztát a telivértenyésztés számára sikerült megszerezni. Említsük meg, hogy Kerteskő létrehozását Hegyi László, Apátipusztáét Laky Ferenc szorgalmazta. A versenyekben kipróbált legjobb félvéreket telivérrel fedeztetve tovább tenyésztették, a bevált anyákat felvették a félvér méneskönyvbe, amelyet a telivér méneskönyv függelékeként adtak ki. Egy-két év múlva szűknek bizonyult Apátipuszta is, ezért 1956-ban a szomszédos nyeszkenyepusztai csikótelepet is a versenylótenyésztés szolgálatába állították.

1957-ben Róbert Endre, Intermezzo II. és Dukát mellett Dióspusztán fedezett az Olaszországban vásárolt Dark Ronald törzsbéli Falerno. Ügyeltek a kancacsaládok tovább vitelére. Dogma a Dawa, Dublé és Dupla a Dubiosa, Brigitta II. a Brouette, Kaláris II. a Cagnotte, Kobra a Kopogó családot képviselte. Mind közül azonban a francia import Mirandelle leszármazottai lettek a legsikeresebbek.

Dióspuszta tehermentesítése és a meddő kancák kezelése céljából a néhány kilométer távolságra fekvő Remeteségen újabb ménes született. Az első világháború előtt idomító helyként használták, Osztrák Derby nyerőt is készítettek itt fel, volt méncsikó telep is. A választott csikókat az anyaménesbe, Diósra vitték át további felnevelésre.

A 60-as évek elején értékes importkancákat helyeztek el Dióson. Good Luck ellette Szerencsefit és Gyógyírt, Libretta Librettót, Regény Irokézt és Regét, Dunyuska Indát.

Bábolna fennhatósága alatt

1962. január 1-én gazdasági okokra hivatkozva a költségvetésből gazdálkodó méneseket a költségvetés terheinek enyhítésére a közelükben lévő  Állami Gazdaságokhoz csatolták. A telivér ménesek tekintet nélkül a távolságokra a Bábolnai Állami Gazdasághoz kerültek.

A dióspusztai szakszerű felnevelés, a jó tartási körülmények híre a határokon túl is ismertté vált. Ennek következtében gyümölcsöző együttműködés alakult ki a külfölddel, elsősorban osztrák tenyésztőkkel. Többek között Leopold Fischer örökösei, azután a Stall Saxlhof éveken keresztül Dióson tartotta, fedeztette kancáit. A nálunk született csikókat a Magyar Méneskönyvbe jegyezték be, és másfél évesen ősszel innen mentek fel Bécsbe, a versenyistállóba. Közülük Jackie Osztrák Kancadíjat nyert, Rustan és Rapallo a legjobb osztrák lovak közé tartozott. Mindketten többször voltak a magyar lovak kemény ellenfelei. Rustanról elmondható még, hogy Prince Ippi után Imperiál második legjobb fia. Szokásos volt, hogy az ismert körülmények miatt akár az Angliából, akár a Szovjetunióból importált évjárati csikókat, éveseket továbbfejlődésre Dióson helyezzék el. A rendeltetésnek megfelelő karantén istállót is építettek, úgyhogy a külföldi szerzemények első útja mindig ide vezetett. Példaként két nevet említenék, a derbygyőztes Regényt és Tablettát, Isztopirin anyját.

Imperiál itt kezdte apaméni működését. Négy szezonra terjedő diósi működése alatt évente 25-29 kancát fedezett. Legjobb ivadékai ezekből az évekből a nemzetközi klasszis, később több országban keresett fedezőmén Immer és Isztopirin, a gyors Immunis és Gyógyír. Seebirknek először csak két évet engedélyeztek, majd a 70-es években 1980-ig újból itt tartózkodhatott. További diósi fedezőmének a 70-es, 80-as évtizedben: Artist, Jolly Jet, Julius, Sir, Sky, Telstar. Különösen nagy bizalommal, reményekkel vártuk Jolly Jet működését. Az Osztrák Derbyt nyert Andort, a Magyar Derbyt nyert Királyhágót, Kurázsit, Liberálist és az élvonalbeli lengyel lovakat verő, tragikus véget ért Minoritát produkálta. A korra jellemző Isztopirin hányattatása. A szocialista országok együtt-működésének keretében a kiváló származású, küllemű és versenyformájú mént négyévesen Csehszlovákiának, – ott Kento apja – azután Lengyelországnak – Diakowa apja – engedtük át.

A század utolsó évtizedében Bin Shaddad, Glenstal, Guarde Royale, Horatio Luro, Modern Pleasure, Sayyaf és Try Star fedezett.

A jelenlegi Dióspusztán álló fedezőmének: Finavon, Jolly Groom, Guarde Royale, Noble Law, Try Star, Dembinszki (bérmén), Dhahran (bérmén), Horatio Luro (bérmén), Majestic Light (bérmén).

A Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok része

A ménes a Bábolna Rt.-hez tartozik, tartósan állami tulajdonban. Ez biztosítja a bábolnai tradíció és a lótenyésztés fennmaradását. Augusztus1-től Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft.-vé alakul. A Kft.-ben nem csak Dióspuszta lesz jelen, ide fog még tartozni a bábolnai arab, valamint az erdészet, a vadászat és az idegenforgalom is képviselve lesz. Elsődleges cél, hogy Dióspuszta a telivér világában minden téren vezető pozíciót töltsön be, és legyen rentábilis. Az elképzelés szerint 50 elit kancából, eredményes magyar kancacsaládok leszármazottaiból és importokból tenyésztenek. A jövőben 50-60 lovat akarnak futtatni. A múltban még áron alul is igyekeztek mindent eladni, a legjobbaknak látszó évesek és kétévesek ezután nem eladók. Magyarországon elfogadható eredményeket kívánnak elérni, utána a külföldi pályákat is megcélozzák. Ennek reklámértéke is van, ugyanakkor a bevételből a gazdálkodást szeretnék rentábilissá tenni, és az importokat finanszírozni. Dióspusztán telivér centrumot építenek ki. A még Kisbéren folyó lovas oktatást áthozzák, emellett edző és szakmunkásképzést terveznek.

Roskoványi Tamás ménesvezetőt idézve: Dióspusztán „a telivért a lovak királyaként kívánjuk nevelni és bemutatni.”

A Szerkesztő bővítése:

A Dióspusztán nevelt telivérek által, a két háború között (aláhúzva) és 1946 óta nyert nagyversenyek:

Magyar Derby: Botond, Raphael, Tempo, Szaladin, Tacskó, Rubint, Roppant, Imi, Indok, Almáriom, Mormota, Hadnagy, Frappáns, Nem igaz, Isztopirin, Immer, Dimitrij, Királyhágó, Sir Khan Csehszlovák Derby: Sebestyén Osztrák Derby: Rüdiger, Andor, Nemo kapitány, Nem igaz Bajor Derby: Nemo kapitány, Nem igaz Moszkvai díj/int.: Imi, Szocialista Kupa: Imi, Austria Preis: Nimbusz, Libretto Osztrák Kancadíj: Hammonia Osztrák St.Leger: Nemo kapitány Nemzeti díj: Brutus, Már enyém, Tempo, Végrehajtó, Imi, Lady Falerno, Gyógyír, Libretto, Álnok, Viador, Ciráda fv, Málna Magyar Kancadíj: Borvirág, Salome, Mikrófilm, Márványmenyasszony, Lepel, Minaret Magyar St.Leger: Add ide, Alag, Már enyém , Dunna, Iharos, Rodosto, Roppant, Rubint, Immer, Hencegő, Káder Kincsem díj: Iharos, Rodosto, Sarlós, Filharmonia, Isztopirin, Királyhágó Alagi díj: Már enyém, Almáriom, Imi, Roppant, Nemo kapitány, Duzzogó, Isztopirin, Irókéz, Álnok, Ciráda fv Széchenyi díj: Raphael, Tempo Erzsébet királyné díj: 2x Tempo Szent István díj/Alkotmány díj: Szaladin, Imi, Márfa, Imamalom, Széplány, Mangróve, Ménesek Nagydíja: Szaladin, Hadnagy, Ígéret, Immer, Cimbora fv, Hencegő Béke díj: Szaladin, Hadnagy, Iharos, Roppant, 3x Srapnell, Nemo kapitány, Rakéta, Immer, Káder, Matróz Kétévesek Nagydíja: Szófia, Bánk, Imi, Roppant, Sarlós, Duzzogó, Gyógyír, Libretto, Andor, Cudar fv, Matyó, Viadal, Leandrosz Budapesti díj: Szófia, Imi, Gyógyír, Libretto, Szalonka, Kígyó, Kisokos, Kurázsi Káposztásmegyeri díj: Andris, Bánk, Mosoly, Balaklava, Ikon Szabadság díj: Andris, Hadnagy, Nemo kapitány, Libretto, Mikrófilm, Ankét, Légvár Batthyány-Hunyady díj/Munka Ünnepe díja: Tempo, Andris, Rodosto, Roppant, Nem igaz, Filharmonia, Lajta, 2x Immer, Konfidens Köztársasági díj: 2x Bánk, 2x Fapipa, Sarlós, Pacific, Mágia, Viadal, Lejtő Millenniumi díj: Tempo, Rodosto, 2x Roppant, Sarlós, Nemo kapitány, Mikrófilm, Immer, Minaret Kétéves Kancák Nagydíja: Lady Falerno, Florida, Gyógyír, Libretto, Márfa, Málna, Márti, Timea, Minaret, Lejtő, Matyó Hatvani díj/Kétévesek Kritériuma/Kozma Ferenc Emlékverseny: Már enyém, Szilfa, Nemo kapitány, Maca, Viador, Dárda, Ciráda fv. (e lista nem teljes! -yi).