|
9. évfolyam, 3. szám, 2001/3 |
||
|
Az idény KEZdet elött NEM HALOGATHATÓ TOVÁBB! írta: il dilettanto Az ATTOE idei közgyűlésére nem tudtam elmenni, mert az Egylet fura ura Németi Lajos üzent: „Nem vagy meghívott!”, esetleg nem engednek be, ha... Nem volt ott a Kanics házaspár, dr.Gál Szabolcs úr, Szávay Gábor úr, Kovács Imre úr, Winkler Tamás úr, Szécsi Rezső úr sem, habár Ők bizonyosan meghívottak voltak – legalábbis gondolom. Így legnagyobb sajnálatomra az este 7 óráig tartó tanácskozásról nem tudok a részletekkel szolgálni. Rostás Margó képviselte a „telivér” színeit, de Ő Csónaki József úr expozéja után sírva ment haza és ezért hiteles beszámolót tőle sem kaphattam. Rostás Margó könnyeit, – ezt kérdésemre több jelenlévő egybehangzóan megerősítette, – Csónaki József úr, a Lovas Szövetség alelnöke egy rendkívüli módon lehangoló, kedvet rontó helyzetelemzése váltotta ki, amelynek a fókuszában a lóversenyfogadás tenderének kiírása körüli anomáliák és a lóversenypályák körüli csaták állnak. Azt, hogy Csónaki József miért az angol telivért tenyésztők előtt „keseredett meg” nem tudom. A szakma egyik tragédiája, hogy közel tíz éve siránkozik mindenki, de senki a saját érdekétől eltérő megoldást nem kínált. Ez a romboló tehetetlenség forrása vagy az önzés, vagy tehetségtelenség. Dr. Fehér Dezső úrral 1997-ben – A Lovakrul 1997-ben – megpróbáltuk egy dolgozatban összefoglalni mi is a teendő. A cikk megjelenését több lap is fontolgatta, de csak „telivér”-ben közölhettük. Néma csend fogadta, csak Lovaregylet elnöke véleményezte, ez mindegy már, de az akkor javasoltak közül csak egyetlen egyet – a forrásadó megszüntetését – valósították meg. Sajnálatos, hogy Csónaki
József úr nem érzékelte azt, hogy szókimondása még azoknak kedvét is
lelohaszthatja, akik minden káruk ellenére is még kitartanak. Nem célravezető
egy beteg embernek naponta többször azt mondani: reménytelen a helyzeted,
hamarosan meg fogsz halni. Csónaki József úrnak egy szűkebb grémiummal
kellett volna csatatervet készíteni és nem a halotti torra készülni. A ATTOE figyeli a sajtót, hogy ki?, mit mond?, mit ír? az Egylet működéséről, pedig inkább azt kéne figyelni, hogy ki?, mit mond?, mit ír? a lóversenyzésről, a lótenyésztésről. Ennek igen egyszerű a módja: minden helytelen sajtó megnyilvánulást ellen megnyilvánulással kell hatástalanítani. Miután az alelnöki hozzászólás teljes szövege sem
ismert előttem, csak arra szorítkozhatom, hogy én mit mondtam volna,
ha felszólalok – habár ezt sosem szoktam, az élőszó elszáll, nem
dokumentum értékű. Persze most sem
mondhatok mást, mint eddig de esetleg a romló helyzet miatt árnyaltabban
próbálok fogalmazni: Előszörel kellene ásni minden
egymás ellen használt csatabárdot. A szakma – egyletek, tenyésztők,
tulajdonosok, a szaksajtó, a Lóverseny Kft. vezetői ne egymást próbálják
legyűrni, hanem egymást meghallgatva próbáljanak megoldást keresni, másodszorha a gazdaság
valamelyik része válságba kerül a válság menedzser rögtön vagyon értékelést
csinál. Itt inkább helyzetértékelést kellene megrendelni mondjuk szlovák,
lengyel, német szakértőtől, harmadszorel kellene felejteni az elmúlt tíz év érvpaneljeit – a lovakat privatizálták, a pályákat nem..., a lóverseny csak 400 embert érdekel..., az adófizetők pénzéből nem lehet..., ha az egész országban lehet majd fogadni..., a szerencsejátékok tortájából a lóversenyzés fejlesztése az eddiginél nagyobbat hasítana ki..., a lótenyésztésnek nincs szüksége a telivérre, tehát a lóversenyre sem... és így tovább..., negyedszermeg kell határozni és a hozzá nem értő állami vezetőkkel – nem kell, hogy értsenek hozzá, nem ez a dolguk – el kell fogadtatni, hogy mi végre van a telivér tenyésztés és az ettől elválaszthatatlan, a szelekciót szolgáló versenyzés. A jó minőségű ló, a telivér külföldön is eladható piaci árú, – lásd a jugoszláv, török, görög igényeket – de magától nem nő, nem olyan mint a vadkender, és nem olyan, mint a nálunk nem honos citrom. Itt a lótenyésztésre ideálisak a feltételek, de a jelenlegi szétzilált állapotában csak a „fillér csillog a ládafiában”. Az ország a Forma-1-re ráfizet, de mérhetetlenül sok pénzt szed be a vendéglátóipar, a pénzváltók és egyes magyar adófizetők. Kiadok 1 forintot, hogy keresek 10 forintot. A versenyló és minőségi lótenyésztés nem járatlan út, minden ki van benne találva, de ha az eszközeit szétszórják, úgy nehéz lesz jól csinálni, ötödszörúgy gondolom, legfelső helyen kell eldönteni: – versenydíjak biztosításának a kötelezettségét, az eszközrendszert, a pályákat, a még megmaradt állami méneseket, a verseny rendezéssel kapcsolatos feladatokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak kell átadni, és ezek működtetésére a költségvetésből kell pénzt biztosítani... Ez nem olyan nagy összeg – ha az új-zélandi turistaút költségeivel vetjük össze – amit a Minisztérium el ne bírna... – a fogadásszervezést a Szerencsejáték Rt-re bízták, ez nem olyan nagy baj, ha a fogadók szokásos feltételek mellett fogadhatnak, és a fogadási forgalom eddig megszokott részét hozzáteszik a versenydíjakhoz... – vissza kell állítani a magán bookmaker rendszert, amely második versenyintézőségként segít őrködni a versenyek tisztasága felett és akadályozza a fekete bookmakerek működését..., – az állattenyésztési alapból a sok helyen szokásos tenyész prémiumot kell biztosítani a nyerő és helyezett lovak nevelőinek... – minden érdekelt egyetértése mellett pontosan meg kell határozni, hogy melyik szervezetnek, egyletnek mi a feladata, mit vállal, mire képes... – feltételekhez kell kötni a vámmentes telivér importot. Nem azt mondani, hogy egy-egy behozott ló tenyészérték, hanem tételesen meg kell határozni, hogy a szülők, nagyszülők milyen versenyekben kell eredményesek legyenek, illetve tenyészeredményük megfelelő-e... – valamilyen adózási előnyt kellene adni azoknak a jogi személyeknek, akik lovat futtatnak – a londoni Cityben a közel múltig elvárták az üzletemberektől, hogy tartsanak versenylovat... Úgy gondolom, hogy Csónaki József úr lehangoló, tenyésztői kedvet szegő megnyilatkozása mindenkit mozgósít egy méltatlanul a tönkszélére állított, de közös akarattal még visszarántható ipar mentésére.
|